Végállomás

nefelejcs•  2015. január 27. 10:53

Égen éji a palást,

telihold arcán a ránc

egyre mélyül, búskomor,

fátyolfelhőt elsodor.

 

Disszonáns a szél dala,

vésztjóslón szól dallama.

Ág és bokor hajladoz',

lámpa fénye árnyat hoz. 

 

Távolról vasparipa

füttye foszlányaiba

éket ver a síri csend,

mozdul a föld, szinte reng.


Sok lóerő tombolva,

nyomulva azt gondolja, 

állomást ha eléri,

nem lesz több menettérti.

 

"Sínen sikló kerekek

repítenek sebesen,

meg nem állíthat senki!"

Nagyot téved,- nem sejti.

 

"Nyílt pályámon szabadon

loholok e szakaszon.

Füttyöm mindig elárul,

hozzám szegődött társul.

 

Rendre megelőz engem,

utam bárhol vezessen.

Teljes gőzzel utána!"

S a sötétben nem látja,

 

vár rá egy ifjú leány

az éjszaka derekán.

Dermedt lelke elkékült, 

átszállásra felkészült.

 

Sikonganak a sínek,

szikrát szórva intenek,

mit tervezel, jaj ne tedd!

s fékeznék a kereket.

 

Bénult a perc... Lét nem fáj.

Csillagösvény pora száll,

és az égi paripán, 

tova száguld a leány.

 

2015. jan. 6.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2015. január 27. 12:05

...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom