Szarka

Fenyőcsúcsra szállt a szarka,

illeg-billeg hosszú farka.

Dalra fakad, hangja repeszt,

megfázott tán, attól rekedt?  

Sokat csúszkált jeges ágon,

vagy kihordott náthát lábon?

Most nyakára sálat kötne,

úgy szállna a szürke ködbe. 

Egy óvatlan pillanatban    

huss, felreppen a magasba.

Tovarepül, alig látom 

elnyeli a párás távol.

Biztos a fészkébe vágyik,

tollal bélelt, benn nem fázik.

Fészek alján elcsent kincsek,

fényüknél számára nincs szebb.