Sérült lélek

       

 

Félrelökött kicsi gyermek,

ki az anyjának nem kellett.

Dölyfös szülők buta gőgje

lelkébe a tőrt bedöfte.

 

Beledöfte, beletörte,

mindörökre összetörte.

Sérült madár, fészket keres,

megértést meg szeretetet.

 

Boldog, szép családra vágyna,

de nyugalmát nem találja,

mert az ősi gének között,

a zöld szörny is beköltözött,

 

a lelkébe, s  tépi, marja,    

folyamatosan zaklatja.    

Belül feszít, oly monoton,

s felsejlik a régi otthon.

 

Kitör végül, mint a vulkán,

s túllép emberi mivoltán.                               

Tüzet okád, s mint a láva,

dühe árja csókos szája.

 

Mikor kínját kiöntötte,

könnyedén átlép fölötte.

Meg sem érti, mennyit ártott,

Tettével annak, kit bántott.