Rideg úr

Lepereg a kérés,

mint az őszi levél,

koppan a rideg szó,

kőszívből jő, kemény.

Nincsen empátia,

sem cseppnyi megértés,

gőg diktálta válasz,

lelket vájó sértés.

Nincsen sem érzelem

sem meleg szeretet,

könnyek csatornája

lelken át elered.

"Mert tengernyi a gond,

meg oly sok a dolog",

ne legyen hát más sem

közelében boldog.

Fortyogó vén vulkán,

mely kitörni készül,

dühösen morajlik,

lávát okád végül.

Kiontja magából

felgyülemlett terhét,

mély karcokat vésve

környezete lelkén.

Környéke elnémul,

sebzetten hallgatag,

csontig égett a fáj,

lelkekben megmarad.