Pehelypaplan takarót...

Szikla szirtje didereg,
fehér kucsmát kérne,
s pihe-puha hóbundát,
öreg rögtestére.

Egy helyben áll a patak,
megdermedt a lába,
kőkincseit gondosan
tükre alá zárta.

Faágak közt jeges szél
fütyül táncot járva,
kaján vigyorral csipked
csupasz ágkarjába.

Meleg leplét óhajtja
a föld fagyos háta,
hópihéből szövöttet,
ez a leghőbb vágya.

Fenyő karját széttárva
tekint fel az égre,
szelíd hangú fohásszal
az ég Urát kérve:

Pehelypaplan takarót
küldj, ó, Uram, kérlek,
oly régóta várunk már
óvó melegére.

Takard be a hegyeket,
erdőt, mezőt, rétet,
nyugovóra természet
békésen így térhet.

Hullj hát, hullj, te szűzi hó,
sugallj édes álmot,
hófehérre varázsold
e szürke világot!