Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mennybe menve
nefelejcs• 2021. október 7. 12:44 • olvasva: 168
Szárnyal a lélek
fényalagútba`,
testtelen élet,
véges az útja.
Mennykapu ködben
áll a határon,
csend nyugodalma
érzik a tájon.
Íme a végcél,
melyre úgy vártál,
földi világban
épp ide vágytál.
Ősz öregember,
kulcs a kezében,
arca sugárzó,
béke szemében.
Várta a jöttöd,
biztat a hangja,
nyitja az ajtót,
lépj be, na, rajta!
Zendül a fanfár,
angyali kórus,
lelket elöntő,
mennyei tónus.
Víg-mosoly arcok
jönnek elébed,
benned a régmúlt
hirtelen ébred.
Mind, ki eléd jött,
tárva a karja,
fény-ölelését
számtalan adja.
Könnypatak árad,
ontja a lélek,
teljesül itten
az örök élet.
Csillaga gyullad,
fénylik az égen,
rád ragyog óvón
a földi létben.
2021. szeptember 29.
nefelejcs2021. október 8. 21:25
@Mikijozsa: Én úgy gondolom, hogy mindenkit vár valaki.
Köszönöm szépen a figyelmedet.
Mikijozsa2021. október 8. 15:31
de jó - ha várnak valakit, gratula
nefelejcs2021. október 8. 15:02
@Törölt tag: Köszönöm szépen a figyelmedet, kedves Marika.
Örülök, hogy szépnek találod.
nefelejcs2021. október 8. 15:01
@azuur: Örülök, hogy tetszik.
nefelejcs2021. október 8. 15:00
@Rozella: Örülök, ha így érzed, kedves Róza.
Törölt tag2021. október 7. 19:54
Törölt hozzászólás.
azuur2021. október 7. 14:18
Csillaga gyullad,
fénylik az égen,
rád ragyog óvón
a földi létben.
Nagyon szép az egész vers ♥
Rozella2021. október 7. 13:04
Így, ilyen kedvesen, remek ritmussal, nem is tűnik olyan félelmesnek.... :)