Kikeletkor

Elbotorkál az éj, még alig pitymallik,

madárkórus dala messzire hallatszik.

Ibolya illatot lehel a zöld pázsit,

léleksimogató, kirándulni csábít.

Lágy szellő finoman sárga nárciszt ringat,

mókusfi' odvából vidáman kacsintgat.     

Kockásliliomok tavaszt harangoznak,

előtte boldogan majd földig hajolnak.

Ünnepelni készül gyümölcsfa és bokor,

szívderítő látvány, csipke, tüll és fodor.

Menyasszony ruhában díszlik a vajkörte,

álomszép ruháját régről örökölte.

Barackrózsaszínben a koszorúslánya,

igézőn tündököl, ő is nászra várva.

Széllovasként repül a dicső vőlegény,

hártyás szárnya fénylő, apró szorgos legény.

Aráját kedvesen százszor körbezsongja,

édes virágporral folyvást púderozza.

Azúrkék égboltot átszeli egy gólya,

Áhított tavaszunk híres hírmondója.