nefelejcs blogja

Szikla szirtje didereg,
fehér kucsmát kérne,
s pihe-puha hóbundát,
öreg rögtestére.

Egy helyben áll a patak,
megdermedt a lába,
kőkincseit gondosan
tükre alá zárta.

Faágak közt jeges szél
fütyül táncot járva,
kaján vigyorral csipked
csupasz ágkarjába.

Meleg leplét óhajtja
a föld fagyos háta,
hópihéből szövöttet,
ez a leghőbb vágya.

Fenyő karját széttárva
tekint fel az égre,
szelíd hangú fohásszal
az ég Urát kérve:

Pehelypaplan takarót
küldj, ó, Uram, kérlek,
oly régóta várunk már
óvó melegére.

Takard be a hegyeket,
erdőt, mezőt, rétet,
nyugovóra természet
békésen így térhet.

Hullj hát, hullj, te szűzi hó,
sugallj édes álmot,
hófehérre varázsold
e szürke világot!

Vágtában ringató

a fakó hintaló.

Nyergében ül Palkó,

nyikorog a padló.          

Előre dől a ló,

vele dől a Palkó.

Gyí, te ló, gyí te ló,

biztatja a Palkó.

Szivárványt láttató

hegy-völgyön vágtató,

köveken koppanó

úton visz ez a ló.

Szikrázik a patkó,

ám a ló kitartó.

Amott egy kaptató,

elfárad rajt a ló.

Szomjazik a fakó,   

hol van  egy itató?

Ott a tó, csillogó,

lefékez hát Palkó.

Végre egy tiszta tó,

örvend a kis Palkó.

Hűs a víz, ó de jó,

kortyolja a fakó.

Visszaút fárasztó,

nem nyargal már a ló.

A lépte ballagó,

ringása altató.

Hóha, hó! Állj, fakó!

Ne dobogj lópatkó!

Álmot hoz egy manó,

szendereg már Palkó.

Bólogat a hóvirág,

szellő simogatja,

kivirít a zöld fűből

aprócska harangja.

Mohaszőnyeg üde zöld,

a domb oldalában,

ékesíti pipitér,

virágos mintával.

Hunyorít még a hunyor,

ily korán kell kelni?

Kérdi mikor a napfény

álmából ébreszti.

Mocorog már a nárcisz,

utat tör a földből,

óva inti bimbóját,

várjon még, ne jöjjön!

Csalóka még az idő,

tarsolyában fagy van,

s szétteríti a földön

borús  hangulatban.

Más a tett és más a szó,

még csak nem is hasonló.

A hazugság, mint a tenger,

hulláma elnyeli egyszer.

Te mit gyűjtesz?

Képeslapot,

szép tájakról, 

amit kapok.

Te mit gyűjtesz?

Én szalvétát.

Megcsodálom 

a sok témát.

Te mit gyűjtesz?

Én bélyeget.

Van ennél szebb, 

azt kérdezem?

Te mit gyűjtesz?

Én kavicsot,

mit a folyó

ellapított.

Te mit gyűjtesz?

Én lepkéket,

amit lelek

mezőn, réten.

Te mit gyűjtesz?

Én virágot.

Megszépíti

a világot.

Ki ezt, ki azt,

mi az álma,

szívének a

boldogsága.