nefelejcs blogja

"És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán."

"Az nem lehet, hogy ész, erő

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt."

Vörösmarty Mihály: Szózat

Évtizedek sötétjéből

érkezett a fénybe,    

nem zavarta reflektorfény,

kitűzött célt nézte.

Egy emberként összetartva,

harcos akarással,

nem törődve az ellenfél

csillogó sztárjával.

Megmutatta létezik még

híres magyar virtus,

mit legyőzni soha nem fog

sunyi Antikrisztus.

Bízni kell hát rendületlen

mindig önmagunkban,                       

s jön a siker, - erőt adó -

további harcunkban.

Értő edző, szuper csapat, 

rajongó közönség,

s rossz hírüket egyszeriben

csodálva törölték.

Elmondhatjuk, ím a példa,

van gödörből kiút,

milliók köszönik Nektek!

SZÉP VOLT FIÚK, SZÉP VOLT FIÚK!

     Román-magyar

   2013.szeptember 6.

 

Erre nincsen magyarázat,

gólt nem rúgtál, s kaptál hármat.

Kiborító amit láttam,

lealáztad a hazádat.

Szerencsétlen két ballábas,

elbénáztad a labdádat

egy románnak ki élt vele,

és a magyar háló tele!

Sete-suta  futballisták,

kik a labdát úgy rugdossák,

képtelenek  pontos passzra,

mindig sárga mezes kapta,

ajándékba neki adta.

Lelkesedés sehol semmi,

csak kényelmes tingli- tangli.

Mostanában küzdőszellem

focistában mért nem terem?

Tanuljál meg produkálni,

tele gatyával ne állj ki!

Szegénységi bizonyítvány,

ez nem foci, csak egy hitvány

semmit érő produkció,

pedig nem egy kemény dió

az a csapat, ki röhögve

sárba tiport mindörökre.

Hol a virtus és tehetség,

mitől bénul az ellenség?

És a magyar öntudata

miért nincsen a csapatban?

Gondoltok a szurkolókra,

kik kísérnek mindenhova?

Kit aláztak gúnyszavakkal,

meg csépeltek gumibottal?

Gondoltok a milliókra,

tv előtt drukkolókra?

Szégyenteljes produkció,

mi jár ezért, hány millió?

Összetörtétek az álmot,

mire annyi magyar vágyott!

Tudod, hogyha rajtam múlna

minden ki lennétek rúgva,

Kezetekben egy csákánnyal

mehetnének a bányába.

S addig nincsen új stadion,

sok száz, meg ezer millión,

amíg nem jön az eredmény,

mert már elfogyott a remény,

nincs türelem tovább várni,

a nép Futballt akar látni!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

Régen…Emlékszel?

Mennyi falu, - csupa élet,

Ringó kalász, üde rétek,

A dombokon szőlősorok,

Érlelődtek finom borok,

Istállókban tarka marha,

Sok baromfi az udvarba’,

A padláson sonkák sorban

Felakasztva sorakoztak,

Ízes kenyér friss illata

Rátelepült a kis lakra.

Áldott volt az mindennapra,

Lelkedet is gyógyítgatta.

Iskolában a sok gyerek

Tanult sok jót, s becsületet.

 

És most?

Nincsen posta, nincs iskola,

Van sok elhagyatott porta,

S az a néhány kicsi gyerek

Ingázásra ítéltetett.

Gazos udvar, üres házak,

Dolgozni csak páran járnak.

Egy két öreg özvegyasszony

Félve néz ki az ablakon.

A kis falvak mind kihalnak.

Átépülnek lakóparknak?

Marha sincsen, nem ad tejet,

Téged fejnek álnok kezek.

Szőlőd vágd ki, jutalmat ér,

Konkurensed így jól megél.

Te meg jó leszel kutyának,

Beléd rúgnak úri lábak.

Pórázod rövidre hagyják,

Hűségedet jutalmazzák.

Ezt akarod, ezért hallgatsz?

Mire ébredsz, már felfaltak.  

 

Szorgos paraszt mi lesz veled, 

Nem viszket még a tenyered?

Te leszel a segélyezett,

Aki mindent megteremtett!

S ki nyújt majd segítő kezet,

Ha se földed, se kenyered?

Ne feledd, van kapád, kaszád,

Veheted még annak hasznát!