Esőleső

Tikkasztó hőség,
perzsel a nyár,
szikkadt természet
szellőre vár.

Hűs érintését
kérleli hát,
elcsüggedt, fülledt,
izzik a táj.

Elbágyadt lomb közt
síri e csend,
fészkében búsul
gerlice bent.

Elnémult hangú
sárgarigó
trillát már nem zeng:
"élni de jó!"

Föld száradt arcán
mély repedés,
sóvárgó szemmel
felfele néz.

Hallgass meg, kérlek,
ó, nagy Uram,
hűsítőt kérnék,
égi zuhanyt.

Frissítő záport,
csendes esőt,
létet megváltó
életerőt

küldjél földünknek
- sóhaja száll -
elcsukló hangján
égbe kiált:

élesztő záport,
nem zivatart,
mennykővel zúzó,
durva vihart,

termést pusztító
labda-jeget,
tornádótölcsér
rettenetet.

Zöldelljék újból,
éljen a kert,
megfáradt lelket
életre kelt.

Szellővel szálló
gólyamadár,
büszkén szárnyaljon
réteken át.

Láthatnánk ismét
ritka csudát,
hét színből ívelt
menny kapuját.