Csokorba kötöttem

 

Csokorba kötöttem

versvirágaimat,

bimbózót, virulót, 

dús szirommal nyíltat. 

 

Minden egyes szála

a lelkemben fogant,

s rezdülésem nyoma

a szirmára forradt.

 

Hogyha bánat szülte,

bús bimbóban maradt,

nem nyílik ki sosem

szomorúság alatt.

 

Napfényes kedvemben

színes szirmot bontott,

s derűsen díszíti

ezt a szerény csokrot.

 

Felköszöntöm vele        

a sok kedves embert,    

aki a Poeton                                             

meglátogat engem.