Borosán-völgy

A természet temploma

Hol a bükkfák égig érnek,

nem hajolnak meg a szélnek,

levelek közt napfény csillan,

táncot lejtve tovaillan,

a ciklámen lehelete

utat mutat, erre gyere,

itt leled meg a templomot,

mit a természet alkotott.

Lombkorona a kupola,

hangja akár lágy fuvola.

Nincs itt freskó, tornya sincsen,

mégis jelen van az Isten.

Dombok óvó ölelése

forrást vigyáz sok-sok éve,

mely mindenkit megvendégel

kristálytiszta hűs vizével,

nem számít ahogy kinézel,

egyenlő vagy, nincs kivétel.

Szeretetet hirdess, adjál,

s legyél hálás, hogyha kaptál.

Hívő lelkek összegyűltek,

Szűzanyáról szólt az ünnep.

Hozzá szállt az ima, ének,

visszhangozták dombvidékek.

Hálát adva érte, s kérve,

ne felejtse el e népet,

Boldogasszony, égi anyánk,

Tiéd vagyunk mi, s a hazánk.