Álmatlan éjszakámon

Hosszúra nyúlt éjszakámon

messze szökött tőlem álmom.

Míg a jöttét visszavárom,      

szárnyal gondolatvilágom.

Hozzád vezet ó, jó Uram,

elpanaszolom a búmat,

meghallgatod, s ez a tudat

lecsillapít és megnyugtat.

Hálát adok minden jóért,

ha lelkemhez kedves szó ért,

imát mondok a megholtért,

meg a hozzám tartozókért.

Végül kérlek, hogy megmutasd,

- ha homályos még a tudat - 

számomra a helyes utat,

ami célom felé juttat.

Eközben a szökött álom

megtelepszik szempillámon,

tollam pihen kispárnámon,

mint gyöngyharmat zöld fűszálon.