A szabaság vándora

Tizennégy év boldog élet,
mint az álom, amely éltet,
megadatott, mit szerettél,
csak a magad ura lettél.


Nem érdekelt pénz, hatalom,
csak az álom megmaradjon,
ökrök húzta echos szekér,
társaságul kecske, tehén.


Meg a kutya, a hű Titkár,
őrizte e csoda titkát.
Önellátás, dicső példa,
példát vehet a sok léha.


Tiszta lélek volt a tied,
göröngyös út, szél, fagy, hideg,
sosem zavart, Te haladtál,
szabad vándornak maradtál.


Szerény mosoly az arcodon,
mindörökre látni fogom.
Nyugalom, szeretet, béke,
Istenem, de nagy kár Érte!


Az álom most szertefoszlott.
Nem ezt akarta a sorsod.
Vándorutad itt véget ért,
s ha egy földi az égre néz,


Göncöl szekér ahol halad,
előtte egy ifjú ballag.
Most már örök szabadsága,
s látja, ketrecben sok társa.


Gecse Balázs Gergő emlékére tisztelettel, kegyelettel.