nefelejcs blogja

Könyörgök Istenem,

segítsd elviselnem!

Kopp, kopp, kopp, kopp,

kopog a bot monoton.

Ebédig tartó körmenet

zakatol, feszíti fejemet,

órákon át körbe-körbe,

néha megáll, néz a zöldbe.

Fúj a szél. Ennyit beszél.

Elmélázik a semmibe...

pár másodperc,

s indulni kell

tovább... kopp, kopp.

Kérem szépen,

rendesen üljön a széken.

Azért sem...

Ruhája is kap,

ölében az étlap.

Ebéd után ...

Irány a kert!

Jaj! Minden virágom odalett!

Megtalálom.

A bokor alá dobta, látom.

Ezt nagyon fájlalom,

szíven szúr a fájdalom,

hogy kincseimet pompázni

nem láthatom.

Sírok... Ezt nem bírom!

Pötty, pötty, pötty, pötty,

csöppök a kövön.

Orr- szelep csöpög.

Törölném föl...

A fürdőbe lépek,

s mellbe vág ... a szag.

A kagyló, a mosdó, meg a fal

csupa ...

Gyorsan súroló, meg ecet!

Eltűntetem.

Levegőm  fogytán, elönt a hő is,

de még a kő is!

Szeretném, ha tudná ő is,

mit művelt.

A szobában kabát, bunda

szerte-széjjel odadobva,

mert indulna a templomba.

Este nyolc van...

Sűrű az éj, csendre vágyom,

nem jön szememre az álom.

Miért kaptam ezt a sorsot?

Minden erőm szertefoszlott.

Mióta tart?  Öt-hat éve!

Lázadozom, legyen vége!

Nagy durranás!!...

Én rohanok.....

- a sötétben ott matatott,

és a falnak nekiesett.

Összeszedem.

Kérlek, adj erőt Istenem!

Kerti bokron több száz labda,

csillagokból összerakva,

harmatcseppek gyöngye rajta,

hajladozik fényre, napra.

Porcelánarc, elbűvölő,

már messziről oly feltűnő,

mosolyog az istenadta,

tekinteted odacsalja.

Szellő, hogyha táncra kéri,

a szépsége megigézi,

lágy dallamot búg fülébe,

s együtt ringnak a napfénybe'.  

Hajnali harmat 

mint könnycsepp,

cseppen a ágról,

csepp, csepp, csepp.

Kicsi gödörbe,       

cseppen, csepp,   

napfényben táncol    

minden csepp.                    

Kis veréb ugrál,               

csip-csirip,               

jé, ez egy fürdő, 

itt, itt, itt.

Lubickol benne,

csip-csirip,

így leszek, tiszta, 

friss, friss, friss.  

Béka Béla, s Aladár,

a vízparton szaladgál.

Bre-ke-ke, bre-ke-ke,

ezért lett oly melege!

Ugorjunk most, Aladár,

lapulevél a határ!

Bre-ke-ke, bre-ke-ke,

brekeg Béla nevetve.

A mocsárba gyere be,

vadásszunk ott legyekre!

Bre-ke-ke, bre-ke-ke,

s ülnek zöld levelekre.

Béka pocak megdagad,

dülledt szemük leragad.

Este nem lesz szerenád,

Elrejti őket a nád.

Pattan a bimbó,

zöldül az ág,

májusi dalt zeng

fán a madár.

Szőnyeg a réten   

tarka virág,

égre virító,        

édeni táj.

Illata vibrál,

éteren át,

lelket üdítő,                

víg szerenád.

Széllel e parfüm

leng, tovaszáll,                

édesanyákat 

ma megtalál.

Balzsama szívet

hőn aranyoz,

hálaimát súg

dallama most.