Ködfátyolban

Jó most itt...nincs is külvilág,

ködfátyolba bújtatta körvonalát.... 

szomszéd ház,az utca,a táj,

mintha előlem rejtené magát.

Állok és bámulom csupán,

a halvány lámpafény vonalát...

kúszik az utca kövén messze már,

menekül,páracseppen égbe száll.

Csenben szólítom:Kérlek megállj!

Vigyél magaddal,mennék bárhová...

válhatnék mint te,suhanó árnnyá,

testetlen,könnyű de mégis igazzá.

Sziluetje lennék annak mit láttál,

mondhatnám: A világ nem  talál rám....

tünhetnék tova s lassan oszlanák

hajnali szélbe porladva fátyolán.

de jaj mindhiába ....itthagytál,

rámvetült fényedben táncot jár....

s nevetve ölel hidegen már

egy idetévedt holdsugár.

http://www.youtube.com/watch?v=sz521al95lE