csillagpor

mit tettél mondd

hát jó így neked ...

miattad hasadt szét

az életem

van egy; amit lát a nagyvilág

s van egy csodálatos, apró kis - saját -

mit tettél mondd

s én mért engedem

széthasadt létem mért nem fércelem

miért hogy a kissebb is elég már nekem

hisz a hétköznapokból kihullnak apró csodák

percek, órák, napok ... -ünnepek -

mit tettél mondd

hát jó így neked

mit tettél mondd

s én mit teszek

mitől fontosabbak ezek az ünnepek

hogy lett mégis e részből ép, egész

mi az, mi felemel, elejt s teljessé emészt

 Kormorán - Szemeid csillagok-

                                  óvatosan ébresztget

                                      suttog fülembe 

                                   csiklandozza tarkóm

                                   Ébredj álomszuszék!

                            - hisz lásd hozzád bújok én ...

                                    buján túr hajamba

                                           követel

                                              elér

                                           eláraszt 

                                   s  pihegőn átölel

                                            a fény

 Jó reggelt, napfény!

 / most sem símítva ki egészen ... /

 Caroline Lavelle - Moorlough Shore

- aki olvasta az előszót értheti

                                   őssebeim mélyéről

                                fejted le  símításoddal

                              a távolság marta hegeket

                                - édes, puha fájdalom -

                                ujbegyeid karomnyomát

                                   csókoddal ápolod ...

                                 sóhajok szakadnak föl

                                   - röppke kis jelek -

                                   s mellemben a szív

                                    megint úgy remeg

                                         mer fájni is

                                           érezni

                                            LENNI

                         érintésed lassan magába fogadni

                   s felkúsztatni a vad dobbanást a tudatba

                    Itt vagy, velem .... itt vagy újra és újra!

félek , ha elsímíitom egy hajnalon

minden titkom; mindet megtudod

mert hát jól elfér a ráncokban

- nem látja senki sem -

mikor érted könnyes a két szemem

de ott bújt meg utolsó csókunk is

- mivel ajkunk előre sírt a nincsen -

s az a mosoly - örök bilincsem

a megérkezés minden öröme

minden ölelés új és új heve

na meg a kéj, a féktelen vágy

na, ha az  valahogy kibújna

s a lepel róla lehullna

akkor szünnének meg végleg titkaim

jobb is lesz, ha még

gyűrve hagyom itt

ne lássa senki a titkok hadát

maradjon enyém, miénk

minden vad éjszakánk

 Adagio - Őrjítő vágy

 Vangelis - Hymne

 / csak azért nézlek így /

csak azért, hogy mindig ide rejtsem el

hogy belém menekítsem azt, mi lényeged

hogy el tudjam engedni -ha menni kell - két kezed

hogy tudjam, sosem, akkor sem veszítlek el

csak azért, hogy elvidd lényem egy darabját

s hogy ne vérezzen helyén a nincsen

hogy meg tudjak maradni  a megtartó hitben

s bírd szememből tiédbe átszűrni a mindent