csillagpor

Republic - Légy aki vagy

Ti , akik ismertek, tudjátok mennyit jelent nekem a barátság szó....

hát most , mától csak itt írok ....

ne is keressetek a másik oldalon, itt leszek!

amikor szavak marnak szét hiteket

amikor pedig félszavakból értenek

mikor nem adhatod - csak mi lényeged

s ha nem elég, hát elveszelytenek

mikor " inkább ölsz, sem mint kérnél"

mikor tudod jól, te is bűnhődtél

mikor elvennék azt, mi kincseddé csitult

nem marad más - csak a csend ... s a rögös út

 zuhanok....

nem tudok, nem szólok

ajkam most is néma

lelkem üvöltését

senki sem hallja 

miért hogy a tudat

álomból álomba

vonszolná önmagát

s nem veszi észre 

a tenger moraját

hát kell e nyitott börtön?

mi tart benne mégis

miért hogy csendem

örök és még mély is

sírom itt e tenger

rajta bár sok hajó

most csak lebegek

s a néma lenn úgy hívja

el-zuhant testem

kiutat?  ébredést?

már ne keressen

köröttem áramló

ősi szavakba fogyok el

a változás körbejár

 de az évek 

egy pontba sűrítenek

már nem érzem hogy süllyedek

öntudatlanul is 

benned létezem

téged lélegezlek 

Életem

/ egy üziért cserébe :) /

 Zorán - Szeretlek

kell az éj , hogy értelme legyen a holdnak és a hajnali fénynek

kell a pokol, hogy értelmét meglásd a földi létnek,és az égnek

 Hard - Igaz lesz még

 Voltam magamban is veled én
ateista, hitetlen, pogány
- vágytalan - de legbelül
a csodában bíztam ám.
Vitt - hozott az óceán
s most itt ragadtál,
- a sirokkó heve fűt -
de a hajnal nem talál:

elvesztél ott legbelül.

Lelkemre terítsd hát
kék szemed bársonyát.
Lágy szavakkal most emelj,
ringasd el innen a sohát,
így az örökké megtalál.
Egy rezdülés is hitet ád,
s lesz a nélküled-veledből
- ha menned kell - veled-magány.

Ott maradsz a szívemen,
s véred engem hord tovább.

 A park rejtett padára
pántos, nehéz árnyék ver
hosszú rácsokat.
Egy holdsugárban alácikáz
az alabástrom alkonyat
haragvózöld fűszandálban.
Küldöm feléd léptem halk neszét
s ébenselyemként suhog vállamra az éj.
Itt vagyok,
megint itt vagyok
s a szél hűs karja derekamhoz ér.
Itt vagyunk hát ...
Hallgatlak. Mesélj.
- A fák...
(mik most ezer ujjheggyel ringatják a jövőt)
Emlékszel?
(akkor drótrafont színes fényt tartottak ők.)
Január ...
fagyos január volt,
évekkel ezelőtt
- áradt a szó, tolult az emlék-.
- Igen , mindenre.
Sosem feledett: örök.
Mesélj azért nekem még...
Minden szót köszönök.
Mesélj:
telet, tavaszt, őszt,
ólmos pillanatot...
Mesélj:
a Szíriuszról
- mi most is fenn ragyog -,
hegyet, óceánt, távolt és közelt,
dalokat, csendet,
- mi folyton köztünk rezeg -.
Mesélj:
vöröset, kéket és lilát
- csak azt ne, hogy fekete- fehér a zord világ -
mesélj
arany hajnalt ,s bíbor éjszakát,
a hiányt, mit körénk szőtt a színtelen homály.
Mesélj:
vágyat, tüzet, s a félreértett félszavak hadát.
Mesélj, mesélj bármiről:
hangodban lelkem gyógyírt talál
Mesélj !
Majd hallgatom
s megélem a közelt...
Mesélj !
Csak azt akarom:
a végét sosem.

http://www.youtube.com/watch?v=o26SlmROH5Q&feature=channel

 / Avantasia - Lost in space /