csillagpor
GondolatokRemény
Sok drága apró percből
összeraklak
szívemben élsz örökkön
eltakarlak.
Vinne tőlem az élet
védelek
marcona sors űz el
Ég veled!
De nem,nem Ezt Nem Hagyom!
féltelek
gyűjtöm,s ha kell lopom
a perceket.
Ébredésem
Hajnali fény ébreszt,
ívet rajzol az új nap falára,
és ettől méginkább él,
a távolság....s lényed hiánya.
Álmomban legalább veled
élek,s érek a mába,
ám e sugár elvesz tőlem,s mér
csapást szívemre,várva;
talán épp most töri össze,
terhe nem volt már lásd hiába,
de ébred egy kis remény,
s vezet a világba.
Ölelésekről.....
Öleltelek
Érkeztél,hozott az éj,
s dalolt a hold,
szikrázott az ég.
Karomba símultál épp,
kopott a volt,
eltünt a miért.
Bentmaradt a sok kérdés,
elmúlt a gond;
Hozzád bújtam Én.
2008. jan. 22.
Ölelnélek
Szemem éjjel
képet látott
emlékbe karcolt
furcsa álmot.
Alakod árnyát
mozdulni falamon
karod melegét
éreztem vállamon.
2009. jan. 2
Ünnep távol tőled
Ünnep,fénye fakó,csengettyűinek hangja szinte néma.
Távol tőled minden olyan hideg és mostoha.
Fenyőágon díszek ,szívemben kételyek,
leszek-e még hozzád valaha közelebb.
Szemed mint az ég,titokzatos,komor
bár ha leszáll az est,s a sok sok apró csillag felragyog
olyan lesz, mintha kicsit újra óvón ölelne két karod