Csak arra kérlek, láss tisztán! Nem vagyok egy napban táncoló indián, csak egy ember, ki kora reggel szomjazza a szelet, ki éhezve kér, s gondtalan szeret úgy, hogy mindenért hálás. Párnása csend, csent titkot füledbe erkélyre kiülve, s arra vágyik, őt lássák meg, s ki a másik feledjék, mert az elmúlt! Mi dúlt, vége, örömmel nézne fel, hogy meglátják, megismerik, kiben igaz öröm rejtezik.