cseszlovák blogol
ámor vagy kupidó
magammal beszélgetek
kiket szerettem és miért
és vajon vicces-e ez
minél frappánsabb rímekben
csacsognék-e szívesen erről
humorossá vagy legalább
kellően önironikussá tudnám
nagyítani szerelmeim
egyszerű történetét
amelyek zömmel úgy kezdődnek
buzgó nekifohászkodás
tíz évvel ez előttig
minden nővel az számított
együtt pezseg-e szellemünk
s másodlagos volt a test öröme
ez semmi hol itt a vicc
na ez az hogy nem tudom
jóízűen még magamon se
tudok elmosolyodni
vagy korholni legalább
milyen ostoba voltam
egy tulok egy gyáva pöcs
aki a nőket akarja
de kicsit sem érti
ámor vagy kupidó tehát
kupidó persze hogy kupidó
ámor is benne lakik szemében
Dalmát emlék
Ivana megjött
Milyen íze lehet?
biztos csak mint a többi lánynak
lány ő is, lány, Ivana
Szlovákiából jött Skoda Octaviaval, meg a család
meghallgatta egy este dalaimat
a parton ültem - erről szóltak az esték
aztán csak neki játszottam
nappal is őt kerestem, de mindig épp máshol volt
Puha a bőre
lágy és szeplős
még hátba bökni is úgy tesz
mintha szerelmesek volnánk
Öcsém beszél - én hallgatok
Ivana beszél - öcsém beszél - én hallgatok
én nem tudok
öcsém beszél - Ivana beszél - én hallgatok - én nem tudok
én begörcsöltem és kész
nna, már megint jól behúzódtam a csőbe
Beszélnek és csak nézem őt
ízlelem századszor nevét szívemben
I CANNOT SPEAK I LOST MY VOICE
I'M SPEECHLESS AND REDUNDANT, 'CAUSE
I LOVE YOU'S NOT ENOUGH
I'M LOST FOR WORDS
nincs szavam más: lány ő is, lány, Ivana
(1998)
Dalmát elmék
Miroslav göndör, nagydarab, mosolygós
mint görög félistenfi Dionüsszosz éjszakáján
hangosan böfög
lassan iszik, de egész nap
összekeverednek angol szavai
mikor a cigarettákról, a háborúról mesél
horvátul zagyvál, kicsit lengyelül
megértjük egymást
kocsmákból korsókat lop el
évődik a negyvenes pincérnővel
meghív még egy baracklére
három barátjának placcs szét az agya
egy méterre tőlük
meg 8-10 éves kislányokat
meg öregasszonyokat kellett
mert ellenség KILL
tizenöt embert
WAR IS REALLY BIG SHIT
Miroslav búcsút int
széles hátára rásüt a Hold
megy ringatózva, lassan
várja a tenger, a nyár, a lányok, a felejtés
Hej Biograd, hej Zadar, hej Split
én, Miroslav, itthon vagyok!
(1998)
arról, milyen érzések vegyülnek bennem
akár a régi télikabátom
elhordtam s most már nem érdekel
akár a domboldalba fagyott lábnyom
elvétett lépések az elmúlt nyáron
felhívnálak de nem érlek el
akár a nyújtózó ős-öröm bennem
zakón a hajszál múltat idéz
akár a fénykép hol ott állunk ketten
mosolygva hazudva szemünk se rebben
pedig hogy sajgott érted e kéz
akár a többi nadrágom ingem
néha szeszélyből váltogatom
akár a sosem hitt gondolom isten
szemem és szám adta azt hiszem ingyen
nézek és szólok - adom kapom
akár a kisfiú ki egyszer voltam
apám öléből játék-leső
akár az ember ki itt fekszik szótlan
aki én lettem - egy virágcsokorban:
kóró, mezőben: aknamező
Úti dal
Konkoly és szarkaláb
az izzadságszagú réteken,
elém rakják - felélem
az összes félelmem
Egy hajlatban rózsatő,
alig van virága;
toldalék húsdarab
és testek nyílása
Kifúrva lukacskák,
létrákon táncolok;
kosárnyi szóbeszéd
a tükörben forog
Vonat fut föld alá,
gyárkémény, mákhegyek
s angyalok messzire
egyedül ébredek