cseszlovák blogol

egy gondolat bánt engemet
de tényleg már fáj ó rettenet
nem telik bele sok idő anyag
hogy a kék-sárga foltok a nyak
meg a váll meg a kar meg a hát közepén
a bántás miatt megjelenjenek én
állítom hogy ez a gondolat
egy vadállat gyűjti a pontokat
minden kék foltért ötvenet
hát mit akar ez tőlem döbbenet

paripám csodaszép, Józsi.
ide lép, oda lép. jó, mi?
hegyen át, vizen át trappol.
nem eszik? ne izélj akkor.

hanem a paripám órás;
nemigen szerel itt - ő más:
ketyegő, cicegő mind járt.
kereken kacagunk mindjárt.

nem dőlök én más dugába csak a sajátomba
igen ritka bőrbetegség ám a falábgomba...

pelyvaszerű gyökérzetek tarkázzák kaszavágásainkat
minden második után pitypangszirmokkal is megtelik a létezés
mindegy melyik mezőt kondorost öcsöt pereszlényt vesszük
összebolyhosodik alattunk a fénytűzdelt tarka nyár

filozófusok a szerpentinen
szinte csak a semmi tar
a kutyádat elengedtem?
rágalom -- elvitte a vihar
fúvósötös a szívem
korábban ördögült
fals hangok garmadája
a karnagy nem örült

(tékozló angyal a magasban
böffent nincs baj nincs haragban
senkivel
E-dúrban zúgják a fákon a kabócák
hogy láss csodát
láss ezer csodát)