elnéztelek

azt hittem, virág vagy.
szagolgattalak.
elnéztem a méhek dönögését
bibéd, porzód, szirmaid körül.
azon gondolkodtam, hogy
leszakítalak, s kedvesemnek
nyújtlak át egy kis zölddel egybekötve -
de aztán mégsem. a virág jobb, ha
a mezőn virágol. vagy a kertben.
szóval néztelek. elnéztelek.
és akkor közelebb hajoltam,
mert egy pillanatra, igen, egy pillanatra
mintha nem is te volnál az. a virág.
amelyet szerettem, amelyet álló
nap el tudtam nézni. amely mellett
a méhek sem zavartak... igen.
úgy tűnt: nem is virág vagy igazán.
hanem pittbull, vicsori. és dióskifli, száraz.
és körömlakklemosó, vattával.
és dezsőfirajzkatalin mindenestül.
és akkor már tudtam, hiábavaló remélni,
hogy nélküled bármi lehet még valaha.
mert a lélegzet is csak
te vagy a lelkemnek.