cseszlovák blogol

cseszlovak•  2021. július 6. 19:56

Kis mesék (a 3 szavas staféta topikból)

a régi, halvány egérúton már azóta nem sokan közlekednek, amióta régi lett, és elhalványodott, és kiváltotta egy négysávos elővárosi sztrádaszerűség, ami csak úgy ott termett a földből, magától. a föld mindig megadja, amire szükségünk van.


* * *


Kovács Pálma mindenféle mozdulat vagy pislogás nélkül állt a nyírfa alatt, és sokadszorra is eltűrte, hogy éretlen iskolatársai kigúnyolják. nem értették, Kovács Pálma szülei miért nem voltak olyan előrelátóak, hogy lányuknak a környékbeli erdők fáiról adjanak keresztnevet, miért kellett egy ilyen egzotikus, soha senki által nem látott fának a nevét adni helyette. a vicc persze az volt, hogy mindannyian imádták a banánt.


* * *


...van a szomszédban az az idős bácsi, akinek legféltettebb kincse az a szalvéta, amit még ifjú titán korában csórt el egy szociális munkások számára rendezett, ámde fényűző karácsonyi vacsorán Erzsébet királynő asztaláról ezerkilencszázhatvanvalahányban, amikor még kivándorolt szociális munkásként kereste Londonban a kenyerét az azóta már eléggé összeaszott, s láthatóan Budapestre hazavándorolt bácsi. na, mintegy keresetkiegészítésként azt kellene ellopnia tőle. igazán nem lesz nehéz. a bácsi már félig vak és teljesen süket.


* * *


úgy ült ott rettenetes kalapjában a kopott ládáján a New York kávéház előtt, mint valami madárijesztő. szalmaszálat szívogatott, de nem tartozott hozzá málnaszörp. csak úgy a levegőt szívogatta a szalmaszál kis résén át, ahogy elszívogatta őt az élet.


* * *


FoszIány, a Cetli híres főpicére egyszercsak megállt, és úgy döntött, nem szolgál fel soha többé ezentúl semmit. levette gyönyörűen élére vasalt fehér főpincérköpenyét, a fura, hegyes kis sapkát, illetve a karján hordozott makulátlan törlőrongyot. letette a vendég melletti székre a cuccait, még a kis cetlisfüzetet és egyenceruzáját is mellé fektette, majd egyszál alsóneműben, magabiztos léptekkel elhagyta a helyiséget.


* * *


és volt egy egy nagy rét is. tényleg nagy. egyesek simán csak felföldnek hívták, de Juliska tudta jól, hogy az csak egy rét a világnagy erdőben.
nem sok minden volt rajta - már persze a füvön, virágokon, málnabokrokon, no meg az élőlények tarka hadán kívül -, kivéve az a bizonyos híres, hírhedt siralomház. legalább is ezt állították róla a vének, ha néha még beszéltek valamit az ősidőkről. Juliska oly korban élt e földön, hogy már nem tudta, mi az a siralomház. neki csak egy fura, borostyánnal sűrűn benőtt, elhagyatott ház volt, valahol a réten.


* * *


...jobban is alakulhatott volna a kis doktor Savanya első nyomozása, ha a tetthelyre hajtva hamarabb észreveszi, hogy a zakójában benne maradt a vállfa, s hogy a nagy sietségben az irattartó tárcájában a tükörtojást hozta el az asztalról, nem a nyomozóigazolványát...


* * *


- Rámás csizmát visel a babám - kezdett bele a nótába a tanonc, de a mester azonnal rászólt:
- Ja, de attól kimegy a bokája. Rosszat akar maga a kedvesének?
- De hát ez csak egy dal, asztalosmester úr!
- Ne a szád járjon, hanem a kezed! - legyintette meg nem is olyan szeliden a mester a tanoncát.
Tovább faragták és fúrták és farigcsálták és gyúrták a nagyhegyesi kastély konyhabútorzatát, hogy hétvégére elkészüljenek.


* * *


- Ott a bohóc! Ott a bohóc! - lelkendezett vidáman Déneske a vándorcirkuszban.
De apukája nem lelkendezett vele, mert elég morcos volt:
- Az a bunkó gumicukros! Hogy nem sül le a pofájáról a bőr! Így átvágni az embert! - azzal ismét kinyitotta a csemegés zacskót, amelyben valóban nem gumicukor volt, hanem nagyszemű A rizs. Orális fixációja elég jelentős volt, amióta egészségügyi okokból egy fél éve elhagyta a cigarettázást. Így a morgás ellenére is megpróbálta - csak a rend kedvéért. Forgatgatta, ropogtatta a szájában a se íze-se bűze főzetlen rizsszemeket, de nem volt túl boldog.
Egyszer csak arra eszmélt, hogy fia rángatja a kabátujját, mert a bohóc egészen közelről őt fixírozta.
- Jahj-máhr-mia-khz-a-hhzz - igyekezett mondani valami elfogadhatót, de valójában szembeköpte a rizzsel a bohócot.
Az eddig csendesen unatkozó nézősereg végre megérzett valamit, s hasfogó hahotában törtek ki. A kakasülőn a bunkó gumicukorkás meghökkenve bámult.


* * *


Gregor sehol sem találta a kalapját. A szipka megvolt, de abból is furán állt ki a cigaretta, az viszont tényleg furcsa volt, hogy hova tűnhetett a kalap. Nem tudta szegény, hogy nem véletlenül volt esetlen a cigarettával sem, és hogy tisztára áldás, hogy nem került elő a kalap, mert iszonyú rosszul állt volna az már egy ekkora rovarnak...


* * *


- Abszurdum! Hogy kerül tojás a konyakba??? - tette fel magából kikelve a kérdést gróf Schiklompusstay Tasziló Arisztid Ödön Pest-Buda híres szalonjában a törzsasztalánál ülve a mellette minden pillanatban épp összerogyni készülő, éppen önmegsemmisülő főpincérnek. - Höhhh! - tette még hozzá a gróf, s ezzel mintegy megadva a kegyelemdöfést a főpincérnek.
- Méltóságos uram, ez thaiföldi konyak - nyőgte elhaló hangon a zilált alkalmazott. - Méltóságos uram parancsolt valami igazán különlegeset ezen a szép délutánon.
- Méghogy különleges! Phuj! - azzal főarisztokratai mozdulattal köpte ki a konyakot az alkalmazott ruházatára.
A főpincér megkövülve állt. Az iménti nagyhalál most már nem kísértette, önérzete kijelentette, hogy ezt már nem tűri. A megkövülést választotta, mert egyébként mit tehetett volna? Az jutott még eszébe, vajón jól tette vagy sem, amikor a palack felbontásakor a kígyót a személyzettel eltávolíttatta felszolgálás előtt?...


* * *


- Nem volt a Szása egy nekrofil nagy állat...
- Ne ezt! Ne ezt! Inkább egy ecpecet - kérte Pannika.
- Biztos, Pannika? Mert akkor lehet, hogy kiesel.
- Nem baj, majd újraszámolod.


* * *


- Beadjuk ennek a reteknek az igazságszérumot végül, főnök?
- Á, szerintem feleslegesen pocsékolnánk el az utolsó ampullánkat.
- De nem fogja megmondani, hová rejtette a gyémántokat...
- Dehogyis nem. Add csak azt a sámlit!
...


* * *


Az ajtóra girbegurba betűkkel fel volt írva: Pajszer István. Géza elégedetten morrant egyet: akkor jó helyen jár. Megnyomta a csengőt. Ám hiába várta, hogy majd a lakás belsejéből kiszűrődjön valami átokverte giling-galang, ilyesmi nem történt. Megnyomta még egyszer, de most sem érkezett rá semmilyen hang. Jó, legyintett Géza, azzal előhúzta lapos kis fémkulacsát a farzsebéből. Kinyitotta, meghúzta a butykost, majd elővette bugylibicskáját, és módszeresen felfeszegette az ajtót.


* * *


- Khrrrm.... khkkhhhmmrrkkmm... á - összegezte tapasztalatait Jancsi.
- Na, mi lesz már? - noszogatta Réparetekmogyoró.
- Nem megy - közölte elhaló hangon Jancsi.
- Bebizonyosodott tehát - állíptotta meg Réparetekmogyoró lemondóan, - hogy korán reggel ritkán rikkant a Rigó.


* * *


- Felesleges minden ellenállás - sustorogta fenyegetőleg a kékes színben izzó lángcsóva. - Ha eléred a forráspontot, mindenképpen felforrsz. Senki nem fog mentőcsomagot dobni neked, te ki hülye - tette még hozzá egy gonosz kacaj kíséretében.
Ám a forrásban lévő tej nem ijedt meg. Tudta, hogy csak jól kell forrnia, s minden meg lesz oldva. Kifut, s azzal a lendülettel el is oltja a lángot. Nekikészülődött, jól felszívta magát, majd füttyentett egy borzasztó éleset és hosszút, s valóban úgy kifutott, hogy senki nem bírta megállítani. A kékesen izző lángnyelv pedig úgy eltűnt, mintha soha nem is lett volna.
A tej halkan megpihent a tűzhelyen és a földön.


* * *


Ült Fanni a villamoson, igazán boldog volt, hogy fejben végre elkészült az új filozófiai olvasókönyvével, amelyet már éppen csak le kell írni, s mehet is a nyomdába, s megválthatja vele a világot, de tényleg, igazán; azonban volt egy szó, ami nem jutott eszébe, csak ott motoszkált agyának valamely hátsó kis rejtett zugában, ami - ezt világosan érezte - messzemenőkig a legjelentőségesebb az egész új filozófiai rendszerbanm amit kitalált; ami úgymond a kulcsmomentum, az egyetlen és eredeti kulcsszó, a központi probléma, sőt, annak a megoldása is egyben; nemhogy a kulcsszó, de maga a kulcs - és mégsem tudott előmászni ez a szó abból a rejtett zugból; hiába volt minden.


* * *


Egy züllött hólyagcsíra téblábolt a Rózsavölgyi Zeneműboltban.
- Ha nem vásárol semmit, lehet kifáradni! - közölte vele megemelt hangon a szemüveges eladó, aki nyilván arra gondolt, hogy már ilyen kis senkiházi nyikhajok is csak úgy besétálhatnak a boltba.
- Vannak bakelitek? - kérdezte hirtelen a hólyagcsíra.
- Vannak. Mi kell? - vetette oda dühösen (és elég udvariatlanul) a szemüveges.
- Valami Máté Péter esetleg?.... Elmegyek?
- Menjen - tárta szélesre a bejárati ajtót határozottan az eladó, s kitessékelte a hólyagcsírát.


* * *


A kármi - akármi legyen is az - korábban úgy gondolta, hogy ő egy kém. Úgy tette-vette magát naphosszat, úgy járt-kelt a városban, s pont olyan dolgokkal foglalkozott rendszeresen, mint a kémek.
A baj csak az volt természetesen, hogy senki nem ismerte, senki nem tudott róla, sőt, senkinek még csak fel sem tűnt. Egy darabig.
Mert amikor kiderült, hogy a kármi valójában egy hód, akkor mindjárt feltűnt, hogy mit mászkál itt meg ott a városban - a Kálvin téren, a Gerllért-hegyen, az Örs vezér téri Ikeában - ez a hód?!


* * *


Kovács kettő János kiváló balhalf volt, de amióta az MTK-hoz került valamiért csak a jobb oldalon játszatták. Nem értette, s folyton morgolódott miatt. Már persze csak annyira, amennyire ezen az új helyen merhetett morgolódni. De bármennyire is elrejtette morgolódását, csapattársainak feltűnt, hogy ez a Kovács kettő János állandóan morgolódik; lassan már pont olyan morgolódós lesz, mint a sporttelep vén, hózentrágeres gondnoka, a Pityubá. El is kezdték hát Kovács kettő morgolódó Jánosnak nevezni elsősorban a háta mögött, mert Kovács kettő János tagmaszakadt, kétajtós szekrény figura volt, akiről sütött, hogy nem akarod összerúgni vele a port.
Pedig hiába morgolódott Kovács kettő morgolódó János nap mint nap, meg hiába nézett ki és járt úgy, mint egy kétajtós szekrény, alapvetően szelíd természetű ember volt, aki bár a labdarúgáshoz úgy-ahogy értett, a digitális oktatás igencsak megviselte, mert a digitális kütyükhöz, az internettel működő cuccokhoz nem. Így amikor Kofács Kristóf Géza, egyetlen gyermeke, a hatodik á osztály mérsékelten szorgalmas tanulója csupa rossz jegyet kapott a beadandó házi feladatokra, amiket rendre el sem készített egyébként, s emiatt Horpácsné Zalaegerszegi Gizella Olga, az osztályfőnök behívta az apukát fogadóórára, bizony Kovács kettő morgolódó János nem nagyon tudott mit kezdeni az e-naplóval. Csak nézte-nézte - aztán nem ment el a fogadóórára.


* * *


- Na, ez aztán jellemző ezekre a falánk törpékre! - morgolódott a bajsza alatt nem is annyira halkan Pirók néne. - Botrány! Szétpökdösik a cseresznyemagokat, mintha övék lenne a világ! Hát nem! Mi is itt vagyunk!
Odalépett az éppen elszenderült Kukához, és erőteljesen felrázta:
- Hajnal rég elmúlt, tessék dologhoz látni! Hát a bányával mi lesz?!
- Vasárnap van - mormogta álomittasan Kuka, azzal a másik oldalára fordult, és hortyogott tovább.


* * *


A fiatal párocskára eközben rohamosan leereszkedett az alkonyat, mi több, a sötétség. Minden igen fénytelen, és a sikoltozás emlékétől terhelten igénytelen is lett. Szinte harapni lehetett a levegőt. Sőt, ha jobban meggondoljuk, effektíve harapni lehetett a levegőt, mert szinte elkásásodott. A fiatal párocska nem értette, most akkor mi történik, de a megzavarodott gyíkok még annyira sem értették. Eközben azonban a sötétség alattomosan még lejjebb kúszott, a levegő kásássága mindinkább besűrűsödött, most már csak annyira lehetett harapni, mint egy túrázásra szánt cipőnek a talpát. A fiatal párocska egyre gyatrábban érezte magát, mígnem az imént még sikítozó lány oldalba nem bökte fiú párját:
- Te, az ott nem egy fürdőkád?


* * *


A hosszú és kihalt tengerparton egy kínai kislány szalad boldogan. Hosszú fekete haja lobog utána a szélben. Előtte sütit ettek nagymamájával a móló mellett, a padon, s most boldogan fut, mint akinek semmi dolga. A nagymama ül a padon, néz a vidáman futkorászó kislány után, és elégedetten ereget.


* * *


Pisti bánatosan nézte a kemencét. "Ó, bárcsak jönne már valaki, hogy begyújtsa!" - ábrándozott. Tél volt ugyanis, sőt, elég hideg; mi több, kavargó hóesés. Pisti pedig ebben a sűrű hóesésben egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy irdatlan adag vaníliafagylalt mellett áll - hát persze, hogy megnyalta.
És most fogságba került a nyelve - s kénytelen túl közelről nézni a kemencét...


* * *


A hoppmester bánatosan nézett a karikára.
- És a Leó? - tudakolta néhány hosszú perc, szinte kínos csend után a légtornász.
- Nem ugrik már. Hulla.
- Akkor ma este meg se gyújtsam? - utalt a légtornász a karikára.
A hoppmester bánatosan nézett és megvonta a vállát.


* * *


Lecsöpögött egy kevés tavalyi méz a padlóra. Ott szaglott, mígnem számos ízeltlábút és kisebb emlős állat meg nem találta és felatozni nem kezdte. Ki így, ki amúgy, elég az hozzá, hogy többüket örök csapdába ejtette. Másnap a természettudományokért rajongó 11 éves Karcsika pillantotta meg a különös állatseregletet, jobban mondva inkább állatkupacot, melynek a tetején egy szürke kisegér tengődött végső erejét beleadva, hogy netán innen valahogy szabaduljon. Karcsi érdeklődve figyelte, majd azt a természettudományos megfigyelést tette, hogy a ragadós rágcsáló lomha.


* * *


...mint akik jól végezték dolgukat - pedig közel sem -, a munkások lekuporodtak az akácfa satnya árnyékába, és elkezdték bezabálni a dinnyét. Ám ekkor, szinte a semmiből, megjelent a felettük nyújtózó ágon egy pamacs, avagy papucs orrán pamutbojt (bár papucs éppenséggel nem jelent meg).
- Picúúúúr, megvárhatlak? - kérdezte a pamacs őszinte érdeklődéssel a dinnyétől.
De a dinnyét addigra felvágták, félig már meg is ették, köpködték sikamlós fekete magjait a munkások az aszott fűbe. A dinnyétől így hiába is várt választ a pamacs.
Aztán ennyiben maradtak.


* * *


Végül a Tisza parti partyban feltűnt néhány bungalóval nem rendelkező egyén is.
- Nem baj, hogy eljöttünk? - kérdezték tisztelettudóan a házigazdát.
- Nem - felelte a házigazdának tűnő egyén, aki pont annyira volt házigazda ezen az estén, mint bárki más a tömegben. - Hoztatok ellátmányt?
Nem kellett ezt kétszer kérdeznie a házigazdának tűnő egyénnek, mert a bungalóval nem rendelkezők azonnal kipakolták táskáikat. Volt itt minden földi és égi jó, sóval behűtött pacsulifőzelék, zöld pástétommal rakott világító aktatáska, fájndájning módra kirántott univerzális távkapcsoló, szömörcés tejszinhadot sugárzó abált locsolócső, s még megannyi finomság, amit felsorolni is nehéz lenne.
Amíg a házigazdának tűnő egyén rávetette magát a terülj-terülj-asztalkámra, a bungalóval nem rendelkező egyének belevegyültek a pulzáló táncoló tömegbe.

cseszlovak•  2020. szeptember 26. 15:24

farkas szonett

farkas vagy - mondtad, s neked ezt elhiszem

falkában élek, jár ezért hozsanna

meg is jósolta tavaly a lelki szem

hogy csak párzani járunk az Auchanba


pedig piperét is vennél szívesen

ezért nézek rád most kissé morogva

nem mondta neked, drágám, senki sem

hogy a farkas piperétől mogorva?


tarthatsz tán vadnak, hazugnak, igaznak

éjjel, ha felgyullad sok utcalámpa

igen gátlástalanul élek ebben


(mint akik kéjjel holtakban matatnak

és már nincs is szükségük hullazsákra

mert elvannak ezzel a végtelenben


(vagy mint decens papcsaládnak a paplak...))

szóval kielégíteni tudsz talán, ha

fának döntlek, üvöltök, hold fénye rebben

cseszlovak•  2020. június 30. 12:31

Segítsetek tanítványomnak egy lájkkal

Kedves, igen tehetséges és ügyes tanítványomnak van esélye vigaszágon, a közönség kedvelései révén bekerülni a Nemzeti VERSeny középdöntőjébe.

Ehhez fel kell menni a youtube-ra, és ott lájkolni a videóját, amiben egyébként Varró Dániel Kávéház c. versét mondja.

Ha nem okoz nektek ez lelkiismereti gondot és tetszik a versmondás, kérlek segítsetek nekünk egy-egy kedveléssel!


https://youtu.be/jxpZupIw5kA

cseszlovak•  2016. december 18. 00:58

december 25-én

a József körútról Mária
a Harminckettesek terére ér
fagy játszik ajkain és a
lába körme is fehér
kikandikál a félcipő
eltaposott roncsai közül
szenteste lehullott a hó
Mária lába ma megüdvözül


Télapó integet neki hülye
vigyorral a troli ablakán
nem baj legyint rá Mária
a Bujdosóban lesz bor talán
vagy mérnek levest az Aurórán
mintha indulna új hajó
csengetnek gyertyát gyújt egy angyal
szárnya betemet mint a hó


cseszlovak•  2014. szeptember 30. 15:06

nem lett olyan hűde, de egynek jó

ha mennél hideg szélben 
és bemondaná a rádió 
oltánál apad oltnál apad 
vízállás nem volna jó 
szélállás kéne! bár bemondó 
volnál magad volnál magad

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom