csendesgondolat blogja

csendesgondolat•  2015. július 22. 01:41

Menni akarok

Sötét csendes az éj,
mi utamon kísér.
Lassan lépek nincs cél,
a hajnal utolér.

Kínoz ezer gondolat,
kérdés mi fojtogat.
Nincs válasz, sem harag,
érzés mi itt maradt.

Már nem érzek bánatot,
s nem is harcolok,
és vissza sem fordulok...
Engedj!- menni akarok!

csendesgondolat•  2015. július 21. 23:56

Kapás ének

 

Hajnalodik, 
már nyugovóra tér a hold,
kakas koncert, madárének
köszöntik az új napot.

Él a természet,
s harmat fürdőt vesz a táj,
sarkig tárva az ablakom,
hallom lélegeznek a fák.

Ébredek,
hisz vár a gyomos határ,
gazzal lepett kicsi fákat
szabadít ki a kapám.

Ragyogón
mosolyog énreám a nap,
sugarai nem kímélnek,
égetik a karomat.

Peng a kapa, 
száraz a föld, pusztul a gaz,
harmat helyett sós verejték,
por füröszti arcomat.

Munkám nyomán
előbújnak,a kicsinyke fák,
gazfogságból szabadulva
hálás ágak néznek rám.

Halad a nap, 
és nem kímél a forróság,
bőröm alatt dagad az ér,
földre hull az izzadság.

Szomjam oltom 
hűs vízzel és megyek tovább,
égő szemem előtt táncol 
a reszkető délibáb.

Fogy az erőm,
a nap is lassan lemegy már,
fáradt testem porköpenyét 
lemoshatom vár a kád.

Áldott ágyam
hívogatón kacsint reám,
pihennék, de fáj és lüktet
minden apró porcikám.

Kapás ember! 
Az édes álom tovaszáll,
álmomban is csak azt érzem,
markom üres, tagom fáj!

 

csendesgondolat•  2015. július 21. 20:29

Álom temetés

 

Egy furcsa temetésen jártam,
a sírhoz egész közel álltam.
Ránéztem az üveg koporsóra, 
arany betűvel ez volt írva:

" Álom. Meghalt."

Áttetsző üveg ablakán át,
láttam álmom fiatal arcát.
Mosolygott, s a mosolya szép,
csillant egy élni vágyó remény.

A bánat, sötét selyem szalagja,
lassan leengedte a sírba.
Föld helyett szerelmem lett hantja,
itt nyugszik szívem legszebb álma.


csendesgondolat•  2015. július 20. 14:00

Gondolatok szárnyán

A végtelen égen ragyogó kis fények,
csillagok szemével egyszerre lát minket.
Olyan szép az éj, s én nézem csodálva,
míg hozzád érkezem gondolaton szállva.

Csukott szemem mögött álomból valóság,
hiszen érzem testemben lángra gyúl a vágy.
Bőrömön izzik puha ajkad csókja,
kezednek minden gyengéd mozdulata.

Vágyaimat szemem csillagokba véste,
olvass belőlük, tekints fel egy percre.
Kettőnk között ível a távolság hídja,
szerelem, szenvedély átrepíthet rajta?

Milliónyi kérdés tölti meg a holdat,
ad-e majd reményt, s álmokat a holnap?
ma féltőn őrzi a tegnapok varázsát,
vagy ellopja reggel az éj csillogását?

Nem biztos semmi gyötör ezer kétely,
még is újra várom hogy eljöjjön az éjjel.
a végtelen égen elindulok feléd,
majd kezed kezemmel fél úton összeér.

csendesgondolat•  2015. július 14. 11:36

Keserű szerelem

 

 

 

 

 

Érezted-e a fájdalom íze mily keserű?
Szíved karmok tépik, mint prédára szállt  keselyű.

Érezted- e testedben az égető vágy kínját, 

a végtelen érzelmeknek kettészakadt hídján?

 

Szerettél reménytelenül, okolva a sorsod,

boldogtalanságban voltál-e igazán boldog?

 

Gyűlölted- e könnyeidnek minden forró cseppjét,
ami lelkedre ráfolyva, égetve mart szét?

 

Érezted-e, újra és újra meghalsz egy kicsit,

hagytad magad veszni,ellene nem tettél semmit?

 

Hideg az éj, nem érzed nem tudod jobban mi fáj,

az arcod maró szél, vagy a benned tomboló vágy.



Őrült elme, ostoba szív nem vagy más csak teher,
léted bizonytalan, darabokban szétszórva hever!

 

Testemnek didergő árnya, szétszaggatott lelkem,

Istenem! -űzd ki belőlem pusztítsd el szerelmem!

Gyűlölöm az érzést, hisz nem fájt így még semmi,
én nem akartam sohasem ennyire Szeretni!