csendesgondolat blogja

Egy nap, és követi még egy,
csak futókaland az élet.
Statisztál tested, s elköszön,
állnak még a függöny mögött.

Játék és torz vigyor a lét,
olykor szeret, gyötör és tép.
Játék, hol idegenként vársz, 
s magaddal örök harcban állsz.

Nem hoz az éj könnyű álmot,
a megváltó reggelt vágyod.
Agyadban köd, szürke homály,
ezer kérdés válaszra vár.

Ám elkéstél, nincs jó válasz,
segítségért sem kiálthatsz!
Ne menekülj, utad véges,
sorsodért te vagy a vétkes!

Suttog a könny, érintésed itt maradt,
álmot csókol szememre egy gondolat.
Arcod látom, hangod hallom..álmodom.
Vágybölcsőben izzó testem ringatom,
szerelmed szőtt paplanommal borítom.

Valaha hittem nem hamis a szó,
Átölelő vágy ha szárnyakat bont.
Rám talál, s megtart a boldogság,
Lenge szellőként nem suhan tovább.
Akarni, vágyni egy életen át,
Könny ragyog reményeim mosolyán.

A természet arcai 

Mint csacsogó lány dalol és nevet,

virágra, madárra szivárványt fest.

Zsenge arcát a fénynek kitárja,

szenvedélyes forró csókra várva.

Szerelmük gyümölcse nő bokron és fán,

fűből szőtt köténybe hull mi érett már.

Színes ruhát ölt a táj magára,

már nem játszik a természet, fárad.

Ásítva búcsúzik, leveleket sír,

reá az ég szürke kabátot borít.

Süvít a szél reszket fáknak ága,

fagy varázsol deret a határra.

 Ha jeges szeme hó-könnyet hullajt,

mindent puha fehér paplan takar.

Amikor ráragyog a holdsugár,

ezüstben csillámlik az egész táj.

Áldott legyél szép természet mindenért, 

minden drága varázslatos kincsedért!

Úszik a csend oly sötét az éj,
csillag nélkül fénytelen az ég.
Amíg lágyan ringat két karod,
ölelj, csókolj érezni akarom!

Álmokból írt kottát a vágy,
bőröm érzi tüzes ritmusát.
Míg emlékeket dúdol szívem, 
a csend karjában táncol lelkem.

Hajnalfényére gördülő könny, 
elfáradt remény szerelmünkön.
Nem küzdök...dúdolva hallgatok, 
hisz elfelejtett dallam vagyok!