csaszi blogja

szicsasz•  2009. február 6. 10:54

Ifj. Tündér

Ifj. Tündér…így neveztelek,
Mert még hittem a mesékben.
Mint az édes-, csöpp kis gyermek,
Kit az anyja ringat el ölében… 

Szerettelek, s hittem Bennünk!
S mi lett a vége? Csalódás…
Neked más volt az álmod...
Ugye nem hitted el, hogy 
Velem álmodhatod eztán tovább? 

Szép Kincs, kit annyira szerettél,
Kihez mérted minden léptemet,
Sajnos...semmi báj, semmi szépség,
Nem "olthatta ki" iránta érzett szerelmedet... 

Hiába szerelem, hiába minden,
Mit én adhattam volna Neked,
Hiába... semmi sem kellett…
Csak… kerested a Kincs-edet… 

Feladtam… jól tudom.
Már nem hittem semmiben.
Hiába volt „sírás”, hiába volt már szép szó…
Nem hozzám tartoztál Kedvesem.

Mina rakastan sinua, Nuorempi Keiju…
Talán még most is, talán még igen…
Talán… örökre azt hiszem…
De távol vagy tőlem, s jobb is így tán…
Talán... sokkal jobb lesz most így Neked... 

Hisz Te is tudod, én is tudom...
Tudjuk biz, én úgy hiszem!
Szép az álom, de még szebb is lehet...
Hisz végtelen az álmok tengere! 

Szerettelek, s szeretni is foglak,
Talán most is úgy hiszem...
Megmaradsz nekem, ha máshol nem,
Hát legbelül, idebenn...

 

szicsasz•  2009. február 4. 16:12

Összetört szív

Összetört szív, mint elhagyott mezei virág

Csak állok és bámulok némán…

Nincs már érzés, nincs már szó…

Nincs már semmi, semmi jó…

 

Nem kell az öröm, mely után jöhet a sírás!

Nem kell az érzés, mi után jöhet majd a fájdalom!

Nem kell már nekem semmi sem nagyon,

Nincs kiért már könny legyen az arcomon.

 

Te akartad, csak semmi sírás,

Nem akarom hallani már!

Gyere, s ölelj meg némán,

Aztán gyorsan menj tovább…

 

Feltehetném a kérdést,

Miért pont velem, miért pont én?

S annyi kérdésem lehetne még…

De már nem érdekel, sem a válasz,

Sem az, hogy miért mindig én…

 

Szívem hideg, s kemény, mint a tél…

Nem lágyítja már meg a tavasz,

Hideg leszek eztán… talán így kevesebb baj ér,

Talán így majd… már nem csak a fájdalom él...!

szicsasz•  2009. február 3. 14:22

Egyszer...

Amióta „Vagy” nekem,

Talán szebb az életem...

Van kire gondoljak,

S van kiért ”küzdenem”…

 

Te Vagy az, ki erőt ad,

És tartod bennem a lelket,

Bár néha úgy érzem,

Már… nincs sok értelme…

 

Bár, mikor csókolsz...

Az mindig új „mesét” ígér…

Ilyenkor tán el is hiszem,

Még... mindig van remény…

 

Hiszem, hogy jó úton járok,

Hiszem, hogy egyszer rám találsz…

Hiszem, mert szeretném,

Én várok még Rád…

 

Nem tudom meddig bírom,

Fájdalmam és ezernyi kínom,

De büszkén, emelt fővel csinálom tovább…

 

Ha majd egyszer úgy Érzed,

Én vagyok, kivel kellhet az élet…

S mindened megosztanád...

Akkor nem kell már a szó,

csak nézz a szemembe némán...

 

Fogom tudni ebből már…

Nem kell tovább az álom,

Felébredhetek végre már!

 

szicsasz•  2009. február 3. 14:22

Csillag...(Karcsikának sok szeretettel...)

Mindig gondoltam egy kicsiny csillagra,

Kinek fénye csak nekem ragyogna…

Álmomban is láttam ezt a csillagot!

A fénye csak nekem ragyogott!

 

Kicsiny csillag… fénylő égen…

Eljöttél hát, hogy legyél nékem…

Piciny vagy, s fényesen ragyogsz,

Ilyen csillagot, csak Tőled kaphatok!

 

Eljöttél, hogy megváltsál,

Hogy életem tereld,

Ha rossz úton járnék,

Megfogjad a kezem…

Te vagy Élet,

Te vagy a Kincs,

Ilyen a világon még egy nincs!

 

Köszönöm, hogy Vagy,

Köszönök Mindent,

Te vagy a világon a legnagyobb KINCSEM!

szicsasz•  2009. február 3. 14:21

Ha elmondhatnám Neked...

Ha elmondhatnám Neked, mit érzek,
Megtudnád, hogy több sebből vérzek.
Nem csak miattad, hisz ilyen az élet,
Tüzes máglyán lobogva elégek.
A máglya tüze engem hamarosan szétéget,
Így csillapítja bennem a feszültséget.

Az élet sajnos ennyire mostoha,
Minden reményem örökre elmossa.
Elmossa a bánat az álmom tengerét,
Kicsiny szívem bánatos szigetét.

Szerettem volna legalább a barátod lenni,
Akivel olykor-olykor, de jó szeretkezni...
Akivel megoszthatod örömöd és bánatod...
De nekem nem kell a sajnálatod!

Úgy érzem, valami megváltozott Benned,
És az őszinteségből semmi sem lett.
Te megígérted nekem...
De nem érzem, hogy az lennél velem.

Most őszinte választ várok! Hol vannak a határok?
Mit jelentek Neked?
Hisz ennél őszintébb kérdésem Hozzád most nem lehet...

Ha még most sem tudsz őszinte lenni,
Hagyj hát engem inkább elmenni...
Hisz a bizonytalanságnál jobb a semmi,
NEM akarok végleg tönkre menni!

Nem dobhatsz engem így sutba,
Csak azért, mert nem állok be a sorba...
Úgy érzem, én tudtam ezt a helyzetet kezelni,
Hisz annyira tudtalak volna Szeretni!

De Te, közömbös vagy velem,
Ami már nagyon fáj nekem.
Eldönteni nem tudom, mit tegyek...
Ha akarod, inkább elmegyek.

Ha ezt akarod, hát megteszem...
De örökre megmaradsz nekem,
Legalábbis úgy hiszem...
Itt bent... a szívemben...