Még akkor is

Steel•  2018. július 10. 14:25

Átremegsz rajtam

minden hajnalon,

mikor felocsúdik a fák

mögül a fény,

-bennem csak 

szerelmed érintése

él,

ahogy szívveréseidbe

olvadtam ajkadon.


Minden naplementén,

mint parázsnyi,

gyertyaláng-csillagok,

lobogsz az éjjel

tekintetén.

A holdvilág rám

meztelen sóhajként

talál,

miközben magamra

öltöm Férfi-illatod.


Nőiségem hétfátyol

alatti csendjében,

hol önmaga mélyére

lát a lélek,

Téged kívánnak mind

a sejtlélegzések,

- akkor is, mikor Hozzád

csak szótlansággal érek.





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

york2018. július 11. 18:13

Ilyen ez.

DevilAngel2018. július 11. 10:06

Gyönyörű!

BakosErika2018. július 11. 06:11

Csodaszép.

Paula.S.Tizzis2018. július 10. 17:55

Nagyon szép!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom