csakmert

Délután ötre értem oda.Várt rám.Halkan sóvárgott lényem után.Maradj velem csöndben!
A friss hó ropohott csizmám alatt ahogy vacogva áthaladtam a mezőn.Nem azért vacogta mert hidegvolt.
Féltem.Félj velem!
Észrevett minket.A reszkets erősödött de már nemtudom hogy nállad vagy nállam.
Te és én egyek lettünk a viharfelhők alatt ott a havas mező talaján.Egybefolytunk mint amikor vízfestéket mártasz a vízbe.Beszíneztél.
Mostmár tudom hogy én remegtem mert erőtadtál a színeiddel.Ne menekülj!