Üzenet a rím faragóknak a költészet napján

Üzenet a rím faragóknak a költészet napján.

A csend magányában,

révedő időben

a múltat és a jövőt látom

utazni a térben.

Kezemben a történelem lapjait

forgatom,

nemzedékek gyászköpenyét

mosdatom.

A papírra vetett tettek

évszázados ítélete, emlékezés

a hősökre és a bűnösökre,

elférnek együtt

a megvénült szürke könyvek

homályában kisértenek,

kik valós időben egy asztalhoz

soha nem ülhettek.

Nekem a szabadság Dózsa

neked urad ellen lázadó szolga,

kit pusztítani csatlósaid dolga,

a kerékbe tört, karóba húzott

jobbágyok átka

a magyar golgota felett ott lebeg,

mint a keresztény papok

véres áldása

a mártírok tüzes trónja felett.

A tétován megélt történések

sunyin lapulnak,

a kárhozott korhadó világban

a máról szólnak,

a gyáva és vak költő asztalán

ítélet nélkül megbújnak,

szégyenemre saját könyvem

kerül a kezembe,

az üres lapok visszhangja

néma, halott lelkem harangja.

Nem biztatlak téged

a meghazudtolt feltámadással,

de számon kérem tőled

az elbukott szabadság

szolgaságát,

tévelygőn botorkálsz, meghúzod magad

és hiszel elborult elmével,

a mások által kiharcolt

egyenlőségben,

hitem szerint mégis csak benned

bízhatom,

kezemben a toll álmodik, hol a némák

dalolnak, a vakok látnak,

és alkotnak egy új szabad világot.

Kelt anno 2018. 04. 10.

Colomanus Parvus