Tanú

colomanusparvus•  2017. október 4. 13:55

 


Tanú

 


Számkivetett lettem saját hazámban,

tanúja voltam és vagyok, nem tudom

minek, csak élek és látom embernek

lenni rossz, érzem ahogy a hazugság

béklyója megbénítja elmém és a néma

fájó hallgatás parancsa börtönbe zár.

 


Hontalan lettem a pusztuló hazában,

tanúja voltam és vagyok, az ember

bőrbe bújtatott sakálok győzelmének,

behódolok, hajlott derékkal még élek,

csöndes magányban ülök, töprengek,

pedig ordítani és üvölteni szeretnék.

 


Honkereső lettem a sorvadó hazában,

tanúja voltam, vagyok a rombolásnak,

reményvesztett, megvetett árva lettem,

a könyvtárszoba poros polcain kutatva

Petőfi szabadsága és Ady forradalma,

József Attila tisztasága lelkembe mar.


Honfoglaló akarok lenni a hazámban,

veletek együtt ébredni, megszabadulni

a bűntől és mocsoktól, a szolgaságtól,

megmutatni az uraknak újra, hogy bár

felül a gálya és alul a víznek árja, azért

a víz az úr, amely tisztit, öl és elsodor.

 


Kelt anno 2017. 10. 03.

Colmanus Parvus

 


 


 


 



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jade10232017. október 12. 19:29

Remekül megírt,nagyszerű vers!

Mikijozsa2017. október 4. 16:49

Jól megírtad, gratulálok