colomanusparvus blogja

 

 

Isten jámbor teremtménye

a hiéna,
ült Noé bárkáján

és csorgott a nyála,
sunyi szemével

a zsákmányt kutatva,
támadni nem mer,

a kapitány kirakja,
a faj kihal,

ha az óceán vize elragadja.

Várt a kedvező alkalomra,

sokasodott,
bandába verődött

és éjszaka vadászott,

méltó társával,

örök szövetséget kötött a sakállal,

a keselyűnek sokat hízelgett,

összeállt a banda

meghódítani a vidéket.

 

A célpont adott volt,

préda, aki esetlen, magányos,

beteg és buta, ezért védtelen,

a megcsalt árva,

a védekezésre képtelen,

így zsákmány lett az

ártatlanok végtelen serege,

megsemmisítik

az élőket és holtakat.

 

A hiénák minden országba

megérkeztek,

megjöttek hozzánk báránybőrbe bújva,

a politika köntöse

a célt nemigen takarja,

rabszolga kell,

kolduló és buta magyar,

aki lázadni nem mer és

urába nem mar.

 

Az áldozatok összegyűltek és

tárgyaltak napestig,

dűlőre azonban nem jutottak,

sérelmeket így felsorolva,

szétoszlottak,

megnyugodva hazatértek,

és a hiénák kacagtak a bambán,

folytatva a rablást.

 

Kelt anno 2017. 07. 19.

Colomanus Parvus

Igazmondó.

A magány belém mar fájón,

mint a mesélő múlt kísért

fecsegő éjszakán,

az emlékezés szárnyas árnyai

bolyongó lelkemmel játszanak,

tudom mit mondanak

csillaghulló nyári éjszakán,

amikor homályba vész

az éjszakai délibáb,

a holdvilágos ösvényen

árnyékom hol előre szalad,

aztán nyomomban jár,

mint az idő mutatja az elmúlást

és elfedve a jövőt,

téged szólít a töprengő jelen

gondolatodban él a történelem,

életed minden öröksége,

melyben te voltál a teremtő,

a megrontó és a jótevő,

lehettél csaló és a szenvedő,

ki látott vagy vak volt,

hallgatott, otthoni zugban mesélt

szelíd kezével simogatta

gyermeke fejét,

hitedből lettél mára hitetlen,

álmodóból réveteg ébredő,

csendet törő égbekiáltó, kinek

hangja villám sújtotta hegyekből

zúdul a megcsalt emberekre,

kik vándorokat űznek

elfeledve apáik honnan jöttek,

nem tudván ők merre mennek,

mit higgyenek, amit hisznek

szeretet vagy gyalázat,

a felfordult világban vajon

miért lett a bűn újból erény,

a bátorságból, hogyan született

sötét ablakok mögött megbújó

acsarkodó félelem,

a krisztusi irgalmat feledve

árok ások hada miért

ásta ki a golgota keresztjét,

elültetve a gyűlölet eszméjét,

azt kérdezed tőlem

vannak e még jövőlátó igazmondók

csak te lehetsz, aki hinni tudsz

egy új világban,

bár tévelyegtél, utadon eltévedtél,

mégis tudnod kell

együtt lakjuk ezt a hazát,

egymást százszor kiátkozó,

a Kárpát medencében élő

sok nemzetből születő

tízmillió magyar.

Kelt anno 2018. 03. 30.

Colomanus Parvus