colomanusparvus blogja
GondolatokÜzenet a rím faragóknak a költészet napján
Üzenet a rím faragóknak a költészet napján.
A csend magányában,
révedő időben
a múltat és a jövőt látom
utazni a térben.
Kezemben a történelem lapjait
forgatom,
nemzedékek gyászköpenyét
mosdatom.
A papírra vetett tettek
évszázados ítélete, emlékezés
a hősökre és a bűnösökre,
elférnek együtt
a megvénült szürke könyvek
homályában kisértenek,
kik valós időben egy asztalhoz
soha nem ülhettek.
Nekem a szabadság Dózsa
neked urad ellen lázadó szolga,
kit pusztítani csatlósaid dolga,
a kerékbe tört, karóba húzott
jobbágyok átka
a magyar golgota felett ott lebeg,
mint a keresztény papok
véres áldása
a mártírok tüzes trónja felett.
A tétován megélt történések
sunyin lapulnak,
a kárhozott korhadó világban
a máról szólnak,
a gyáva és vak költő asztalán
ítélet nélkül megbújnak,
szégyenemre saját könyvem
kerül a kezembe,
az üres lapok visszhangja
néma, halott lelkem harangja.
Nem biztatlak téged
a meghazudtolt feltámadással,
de számon kérem tőled
az elbukott szabadság
szolgaságát,
tévelygőn botorkálsz, meghúzod magad
és hiszel elborult elmével,
a mások által kiharcolt
egyenlőségben,
hitem szerint mégis csak benned
bízhatom,
kezemben a toll álmodik, hol a némák
dalolnak, a vakok látnak,
és alkotnak egy új szabad világot.
Kelt anno 2018. 04. 10.
Colomanus Parvus
A költészet napján
A költészet napján
gondolatok az Emberhez.
(kortünet rólam, rólad, rólunk)
Adjon az Isten neked ezer boldog életet,
és ha elosztod majd a sors kegyelméből,
juttass ezen a földön mindenkinek. Ebből
egyet, csak egyet adj nekem. Nem kérek
mást, csak ebben az egyben szerelmedet.
Adjon az Isten neked ezerszer szerencsét,
vegye el tőlem és adja neked a teremtést,
megváltóként adj áldott véredből életet,
elesettnek védelmet, bujdosónak fedelet,
árváknak meleget, szegénynek kenyeret.
Adjon az Isten neked ezer boldog örömet,
és ha elosztod majdan a sors kegyelméből,
juttass ezen a földön mindenkinek. Adjál a
gyermeknek boldog anyát, apjának hazát,
testvérének szülőföldjén jövőt és munkát.
Adjon az Isten neked életedhez teremtő erőt,
és ha felépítesz mindent saját kegyelmedből,
juttass ebből a népnek, isten adta becsapott,
élhetetlen magyar népnek. Te csak szolgáld
a népet, ha még érted, hogy mire gondolok.
Adjon az Isten neked sok boldog gyermeket
ha felneveled, okítod őket saját kegyelmedből,
majd ők látják, hogy csak az új uraknak van,
e hazában szabadság, testvériség, egyenlőség,
neked pedig ősi jussod lett, az örök szegénység.
Adjon az Isten neked gondolatot és ha választ
kapsz majd a kérdésekre saját kegyelmedből,
oszd meg ezen a földön mindenkivel. Tagadd
a megváltót, a hamis prófétát, elhagyott rég,
midőn földi helyett túlvilági boldogságot ígért.
Adjon az Isten neked az alkotáshoz szilárd hitet,
mondd meg a gyáva és elbutított szegény népnek,
hogy önként ment el a vágóhídra, ingyen adta el
múltját kegyuraknak. Most új júdások születnek
ezrével, harminc ezüstért ismét eladnak minket.
Adjon az Isten neked is minden nap fájdalmat,
ha elosztanád majd mindezt a sors kegyelméből,
adassék a kínból hazátlan, bűnös nagyjainknak.
Juttass nekik a fájdalomból, amit nekünk adtak,
keservet és kínt, szolgaságot, és élhetetlen jövőt.
Adjon az Isten neked a csatákban sok győzelmet,
legyél a kevesek közt egy, ki nem ismer félelmet.
Tudod ugye, sunyik országa harcolni nem szeret,
itt bukott forradalmak után ezernyi hős született,
ki bitófára juttatott, ma ő ünnepelt megemlékező.
Adjon az Isten neked a földi élethez bátorságot,
az éhező ezrek és nyomorgó milliók lássák, már
nem örök átok, az ezredéves magyar szolgaság,
vértanúink öröke nem lehet a magyar gyávaság,
fehérlő gyolcsruhában jönnek az ifjak, a tiszták.
Hol van az értelmiség?
Nem a korom a meghatározó, hanem az elmém állapota. A valót látni, megélni, megérteni és megírni ma sem kis feladat.
"A mi korosztályunk rémálma látni a régmúltat, élni a jelent, vigyázni a jövőt, és válaszolni a kérdésekre, nem elhallgatni."
A politika, a hatalom minden nap rettenetes gondolatokat súlykol, elhiteti az emberrel, hogy csak általa létezhet.A balga többség elhiszi, szenved, nyüszit, koncból zabál, hajlott derékkal lesi vezére minden szavát. Nem tudjaaz ártatlan, elbútított nép, hogy ellopták tulajdonát, jövőjét és előtte a ma világát. Már nem szabad akarattal rendelkező ember, hanem urak kezében báb. Nem ember már aki szeret, hanem gyülölködő szolga, aki fél, remeg, és erre neveli gyermekét. Ezt tették veled, megérdemled sorsodat, magadért sem állsz ki, nem hogy másokért.Mi dolgod a világon, ezt a kérdést magadnak már fel sem teszed.
Moldovának van igaza, az értelmiség döntő többsége prostituált, mindig az aktuális hatalmat szolgálja.Egy versidézettel szeretném befejezni
"a néptől újra ellopták az országot,
az álmot, egy igazságos új világot,
a kisemmizettet nincs, aki vezesse,
az értelmiség fegyverét rég letette."