colomanusparvus blogja
Karácsony
44 karácsonyát írjuk,
riadt hangok bolyonganak
az emlékező múltban,
szavak, mondatok, sikolyok
a decemberi derengő hajnalon,
sárga csillagok világítanak
az üldözöttek viseltes ruháján,
kisírt, száraz szemek tétován
figyelnek, álmatag fényben
az elszakított, elrabolt gyerekek
a Hold utcai vásárcsarnok
vas lépcsőjén várják a halált,
fekete ruhában gyilkosok
ordítanak sorakozót a halálba,
Duna partra indul a menet,
gyilkolni az árvákat,
miközben 44 karácsonyán
gyertyafénynél a jó polgárok
a megváltó
születését ünnepelték.
Kelt anno 2021. 01. 11.
Halálsikoly
Már meg ne haragudj, Uram,
ha megkérdezem tőled,
milyen messze van a földtől
a mennyország.
Tudod, Uram, fel nem foghatom,
miért is nem hallottad
az Auschwitzban meggyilkolt
százezer ártatlan gyermek
halálsikolyát.
Apám emlékére
Az esti szürkület Füred felől
érkezett szinte észrevétlen,
lassan barangolt az
örvényesi öböl nádasaiban,
mint a múló idő emléke
a hátamra kapaszkodott,
a sötétség leplében a nyár
illatát bujtatta, szégyenlősen
szendergett a csónak peremén,
miközben az estidő magával vitte
a napot a tapolcai dombok mögé.
Apámmal vigyáztuk a csendet,
a csónak alján hevert
a délután szőtt ezernyi gondolat,
barna szemében az évszázadok
megélt, ki nem mondott,
soha nem írt történése izzott,
a szolgák történelme, a szegénység
regénye, a háborút túlélők
gyötrelme, az élőket kísértő gyász,
a szabadság ismeretlen öröme,
anyám szerelme és gyümölcse.
A tükör sima vízen egy
láthatatlan hullám érkezett
csónakot himbált, mint a lepkeszárny
zaja elült a nádason,
sóhajtott, szólt halkan az apám
így szokott ez lenni
nyári alkonyon, ebben van a múlt
amit csak ő látott, ahogy az volt,
a végtelen időt hordozza a víz,
tudod fiam a csónakban te meg én
a múlt és a jelen, neki egy pillanat,
pedig ez a történelem.
Kelt anno 2018. 07.13.
Hiénák
Isten jámbor teremtménye
a hiéna,
ült Noé bárkáján
és csorgott a nyála,
sunyi szemével
a zsákmányt kutatva,
támadni nem mer,
a kapitány kirakja,
a faj kihal,
ha az óceán vize elragadja.
Várt a kedvező alkalomra,
sokasodott,
bandába verődött
és éjszaka vadászott,
méltó társával,
örök szövetséget kötött a sakállal,
a keselyűnek sokat hízelgett,
összeállt a banda
meghódítani a vidéket.
A célpont adott volt,
préda, aki esetlen, magányos,
beteg és buta, ezért védtelen,
a megcsalt árva,
a védekezésre képtelen,
így zsákmány lett az
ártatlanok végtelen serege,
megsemmisítik
az élőket és holtakat.
A hiénák minden országba
megérkeztek,
megjöttek hozzánk báránybőrbe bújva,
a politika köntöse
a célt nemigen takarja,
rabszolga kell,
kolduló és buta magyar,
aki lázadni nem mer és
urába nem mar.
Az áldozatok összegyűltek és
tárgyaltak napestig,
dűlőre azonban nem jutottak,
sérelmeket így felsorolva,
szétoszlottak,
megnyugodva hazatértek,
és a hiénák kacagtak a bambán,
folytatva a rablást.
Kelt anno 2017. 07. 19.
Colomanus Parvus
Üzenet a rím faragóknak a költészet napján
Üzenet a rím faragóknak a költészet napján.
A csend magányában,
révedő időben
a múltat és a jövőt látom
utazni a térben.
Kezemben a történelem lapjait
forgatom,
nemzedékek gyászköpenyét
mosdatom.
A papírra vetett tettek
évszázados ítélete, emlékezés
a hősökre és a bűnösökre,
elférnek együtt
a megvénült szürke könyvek
homályában kisértenek,
kik valós időben egy asztalhoz
soha nem ülhettek.
Nekem a szabadság Dózsa
neked urad ellen lázadó szolga,
kit pusztítani csatlósaid dolga,
a kerékbe tört, karóba húzott
jobbágyok átka
a magyar golgota felett ott lebeg,
mint a keresztény papok
véres áldása
a mártírok tüzes trónja felett.
A tétován megélt történések
sunyin lapulnak,
a kárhozott korhadó világban
a máról szólnak,
a gyáva és vak költő asztalán
ítélet nélkül megbújnak,
szégyenemre saját könyvem
kerül a kezembe,
az üres lapok visszhangja
néma, halott lelkem harangja.
Nem biztatlak téged
a meghazudtolt feltámadással,
de számon kérem tőled
az elbukott szabadság
szolgaságát,
tévelygőn botorkálsz, meghúzod magad
és hiszel elborult elmével,
a mások által kiharcolt
egyenlőségben,
hitem szerint mégis csak benned
bízhatom,
kezemben a toll álmodik, hol a némák
dalolnak, a vakok látnak,
és alkotnak egy új szabad világot.
Kelt anno 2018. 04. 10.
Colomanus Parvus