colomanusparvus blogja

colomanusparvus•  2018. szeptember 7. 08:40

Halálsikoly

Már meg ne haragudj, Uram,
ha megkérdezem tőled,
milyen messze van a földtől
a mennyország.

Tudod, Uram, fel nem foghatom,
miért is nem hallottad
az Auschwitzban meggyilkolt
százezer ártatlan gyermek
halálsikolyát.

colomanusparvus•  2018. július 30. 21:30

Apám emlékére

Az esti szürkület Füred felől

érkezett szinte észrevétlen,

lassan barangolt az

örvényesi öböl nádasaiban,

mint a múló idő emléke

a hátamra kapaszkodott,

a sötétség leplében a nyár

illatát bujtatta, szégyenlősen

szendergett a csónak peremén,

miközben az estidő magával vitte

a napot a tapolcai dombok mögé.


Apámmal vigyáztuk a csendet,

a csónak alján hevert

a délután szőtt ezernyi gondolat,

barna szemében az évszázadok

megélt, ki nem mondott,

soha nem írt történése izzott,

a szolgák történelme, a szegénység

regénye, a háborút túlélők

gyötrelme, az élőket kísértő gyász,

a szabadság ismeretlen öröme,

anyám szerelme és gyümölcse.




A tükör sima vízen egy

láthatatlan hullám érkezett

csónakot himbált, mint a lepkeszárny

zaja elült a nádason,

sóhajtott, szólt halkan az apám

így szokott ez lenni

nyári alkonyon, ebben van a múlt

amit csak ő látott, ahogy az volt,

a végtelen időt hordozza a víz,

tudod fiam a csónakban te meg én

a múlt és a jelen, neki egy pillanat,

pedig ez a történelem.


Kelt anno 2018. 07.13.

colomanusparvus•  2018. április 23. 19:37

Hiénák

 


 

Isten jámbor teremtménye

a hiéna,
ült Noé bárkáján

és csorgott a nyála,
sunyi szemével

a zsákmányt kutatva,
támadni nem mer,

a kapitány kirakja,
a faj kihal,

ha az óceán vize elragadja.

Várt a kedvező alkalomra,

sokasodott,
bandába verődött

és éjszaka vadászott,

méltó társával,

örök szövetséget kötött a sakállal,

a keselyűnek sokat hízelgett,

összeállt a banda

meghódítani a vidéket.

 


A célpont adott volt,

préda, aki esetlen, magányos,

beteg és buta, ezért védtelen,

a megcsalt árva,

a védekezésre képtelen,

így zsákmány lett az

ártatlanok végtelen serege,

megsemmisítik

az élőket és holtakat.

 


A hiénák minden országba

megérkeztek,

megjöttek hozzánk báránybőrbe bújva,

a politika köntöse

a célt nemigen takarja,

rabszolga kell,

kolduló és buta magyar,

aki lázadni nem mer és

urába nem mar.

 


Az áldozatok összegyűltek és

tárgyaltak napestig,

dűlőre azonban nem jutottak,

sérelmeket így felsorolva,

szétoszlottak,

megnyugodva hazatértek,

és a hiénák kacagtak a bambán,

folytatva a rablást.

 


Kelt anno 2017. 07. 19.

Colomanus Parvus


colomanusparvus•  2018. április 10. 19:48

Üzenet a rím faragóknak a költészet napján

Üzenet a rím faragóknak a költészet napján.


A csend magányában,

révedő időben

a múltat és a jövőt látom

utazni a térben.

Kezemben a történelem lapjait

forgatom,

nemzedékek gyászköpenyét

mosdatom.


A papírra vetett tettek

évszázados ítélete, emlékezés

a hősökre és a bűnösökre,

elférnek együtt

a megvénült szürke könyvek

homályában kisértenek,

kik valós időben egy asztalhoz

soha nem ülhettek.


Nekem a szabadság Dózsa

neked urad ellen lázadó szolga,

kit pusztítani csatlósaid dolga,

a kerékbe tört, karóba húzott

jobbágyok átka

a magyar golgota felett ott lebeg,

mint a keresztény papok

véres áldása

a mártírok tüzes trónja felett.


A tétován megélt történések

sunyin lapulnak,

a kárhozott korhadó világban

a máról szólnak,

a gyáva és vak költő asztalán

ítélet nélkül megbújnak,

szégyenemre saját könyvem

kerül a kezembe,

az üres lapok visszhangja

néma, halott lelkem harangja.


Nem biztatlak téged

a meghazudtolt feltámadással,

de számon kérem tőled

az elbukott szabadság

szolgaságát,

tévelygőn botorkálsz, meghúzod magad

és hiszel elborult elmével,

a mások által kiharcolt

egyenlőségben,

hitem szerint mégis csak benned

bízhatom,

kezemben a toll álmodik, hol a némák

dalolnak, a vakok látnak,

és alkotnak egy új szabad világot.


Kelt anno 2018. 04. 10.

Colomanus Parvus



colomanusparvus•  2018. április 5. 08:05

A költészet napján

A költészet napján

gondolatok az Emberhez.

(kortünet rólam, rólad, rólunk)

 

Adjon az Isten neked ezer boldog életet,

és ha elosztod majd a sors kegyelméből,

juttass ezen a földön mindenkinek. Ebből

egyet, csak egyet adj nekem. Nem kérek

mást, csak ebben az egyben szerelmedet.


Adjon az Isten neked ezerszer szerencsét,

vegye el tőlem és adja neked a teremtést,

megváltóként adj áldott véredből életet,

elesettnek védelmet, bujdosónak fedelet,

árváknak meleget, szegénynek kenyeret.


Adjon az Isten neked ezer boldog örömet,

és ha elosztod majdan a sors kegyelméből,

juttass ezen a földön mindenkinek. Adjál a

gyermeknek boldog anyát, apjának hazát,

testvérének szülőföldjén jövőt és munkát.


Adjon az Isten neked életedhez teremtő erőt,

és ha felépítesz mindent saját kegyelmedből,

juttass ebből a népnek, isten adta becsapott,

élhetetlen magyar népnek. Te csak szolgáld

a népet, ha még érted, hogy mire gondolok.



Adjon az Isten neked sok boldog gyermeket

ha felneveled, okítod őket saját kegyelmedből,

majd ők látják, hogy csak az új uraknak van,

e hazában szabadság, testvériség, egyenlőség,

neked pedig ősi jussod lett, az örök szegénység.


Adjon az Isten neked gondolatot és ha választ

kapsz majd a kérdésekre saját kegyelmedből,

oszd meg ezen a földön mindenkivel. Tagadd

a megváltót, a hamis prófétát, elhagyott rég,

midőn földi helyett túlvilági boldogságot ígért.



Adjon az Isten neked az alkotáshoz szilárd hitet,

mondd meg a gyáva és elbutított szegény népnek,

hogy önként ment el a vágóhídra, ingyen adta el

múltját kegyuraknak. Most új júdások születnek

ezrével, harminc ezüstért ismét eladnak minket.



                                                                       Adjon az Isten neked is minden nap fájdalmat,

ha elosztanád majd mindezt a sors kegyelméből,

adassék a kínból hazátlan, bűnös nagyjainknak.

Juttass nekik a fájdalomból, amit nekünk adtak,

keservet és kínt, szolgaságot, és élhetetlen jövőt.



Adjon az Isten neked a csatákban sok győzelmet,

legyél a kevesek közt egy, ki nem ismer félelmet.

Tudod ugye, sunyik országa harcolni nem szeret,

itt bukott forradalmak után ezernyi hős született,

ki bitófára juttatott, ma ő ünnepelt megemlékező.

 


Adjon az Isten neked a földi élethez bátorságot,

az éhező ezrek és nyomorgó milliók lássák, már

nem örök átok, az ezredéves magyar szolgaság,

vértanúink öröke nem lehet a magyar gyávaság,

fehérlő gyolcsruhában jönnek az ifjak, a tiszták.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom