Wilk,łuski, kruk

Tanmese kicsit máshogy, a teknősről aki sasnak hitte magát.

Történt egyszer hogy egy sas fogott egy teknősbékát és elvitte a fészkébe a fiókáinak ebédre. A fiókák el is kezdték enni a zsákmányt  azonban mielőtt elfogyasztoták volna volna a teknősből kigurult egy tojás. A lakmárózó madarak észre sem vették és a kicsi teknős tojás begurult a fészek oldalába ahol nem sokára ki is kellt. A sasok nem bántották a kis hüllőt az pedig szépen eléldegélt a nagy madarak árnyékában azt ette amit azok leejtettek. Amikor aztán a kis sasfiókák felcseperedtek az egyik odaszólt a teknősnek.

-Figyelj mi el repülünk máshova ha gondolod elvihetünk a közeli tóhoz.

 A teknős azonbam igen rátarti jószág volt és azt válaszolta.

-Még mit nem én sokkal kiválóbb sas vagyok mint ti ketten együtt véve ha akarok majd elszállok magam.

Hát úgy - mondta a sas fiók és elfordult. Azonban a testvére nem hagyta ennyiben a dolgott.

Te nem vagy sas te kis oktondi te egy teknős béka vagy nem tudsz repülni. - nevetett.

Irigyek vagytok rám mert ezerszer jobb vagyok a repülésben én mint ti - jött az arrogáns válasz. 

Nézd, nem kell úgy felboszantani magad de értsd meg te egy teknős vagy miért akarsz mindenáron sasnak látszani hiszen egy teljesen rendes kis teknősbéka vagy.-mondta a kis sas. 

Sas vagyok és már mondtam ti csak irigyek vagytok rám-így a teknős. 

Be is bizonyitom - folytatta. Aztán elkezdett ki mászni a fészek szélére. 

Ne csinálj butaságot, nem tudsz repülni viszont például nagyon jó úszó vagy, ne akarj az lenni ami nem vagy. - kiabálták neki a sasok. 

Deee én már pedig sas vagyok! - folytatta a teknős és elrugaszkodott. 

A két sasfióka csak a zuhanó kis békát látta ahogy összetöri magát a meredek sziklafalon... 

Nem minden tojásból lesz sas de úszni tudni semmivel se kevesebb mint repülni. 

Lassan forgatta ujjai között az apró fabábut és komor tekintettel bámulta a régi ütött kopott sakktáblát. Azon mindössze a világos vezér állt magányosan. Sötét társa körbe körbe forgott a hófehér ujjak között.Elegánsan öltönyben jó megjelenésű férfi tartozott a bábut forgató kézhez. Lassú mozdulattal ledöntötte a bábut a táblán. Pakolni készült. Régóta járt ki a térre játszani. Partnerei kivétel nélkül odatévedt járókelők voltak akik valamilyen ismeretlen erőnek engedelmeskedve ültek le játszani. Éppen mielőtt lezárta volna a játék dobozát egy rekedt hang szakította meg a szinte már természetellenes csendet ami a pad körül uralkodott.

Siett? - kérdezte egy idős bácsika arcán mosoly szemében ifjonti vidámság.

Ó dehogy egy játszmára mindig kapható vagyok - válaszolta szintén mosolyogva az öltönyös úr.

A következő percben szinte varázsütésre fenn állt mind a harminckét figura a helyén. Az öreg lassan leült és kérdőn nézett ellenfelére.

Világos vagy sötét? Nem sorsolunk? - kérdezte. 

Én mindig a sötéttel játszom afélle babona - válaszolt nevetve a partner.

Az idős ember csak csendben bólintott majd az egyik gyaloghoz nyúlt és előre tollta azt. Ebben a pillanatban teljes lett a csend se egy madárcsisergés se az el haladó járművek zaja nem halatszot.

Itt él a városban? - törte meg a csendet az öltönyös.

Mondhatjuk - fogalmazott tömören a bácsi láthatólag nem volt kedve beszélgetni a játékra összpontosított. Az ifjabb azonban nem adta fel.

Nyugdíjas? Elégedett az életével? Nem vágyik többre?Nem szeretne egy jó üzletet kötni esetleg? - kiváncskodott. 

Maga valami  biztosítási ügynök féle vagy ilyesmi? Meg van mindenem köszönöm, nem kívánok semmilyen üzletet kötni.-szólt a rekedtes hang. 

Valami olyasmi - nevetett a fiatalabb-tudja üzletember vagyok és imádok sakkozni kössünk egy fogadást. 

Milyen fogadást? - mosolygott a kis öreg 

Ha meg nyeri a játszmát valóra váltom az álmait kaphat egy drága sportautót esetleg egy csodás kis lakást vagy akár egy saját szigetet . Szavai nyomán  megjelentek  a felsorolt dolgok mintegy délibábként a tábla fellet. Az öregnek arcizma sem rezdült se a szavak se a káprázat hatására mint aki még sem lepődik a rögtönzött varázslaton. 

Nincs rá szükségem-mondta. Van jobb - és szája mosolyra húzódott. 

Az öltönyös most nem mosolygott meglepte hogy partnere láthatólag nem törődött a a felkinált értékekel. Ez eddig csak egyszer fordult elő egy értelmi fogyatékos fiatalemberel való játék közben. Öreg. Bolond maga? Bármit megadhatok magának végtelennek a lehetőségem, temérdek pénzem van. Mi lehetne jobb? 

És ha veszítek? - kérdezte az öreg 

Na lassan megérti gondolta az elegáns úr. Most már megint mosolygott. 

Ha veszít?Apróságot kérek csupán a maga korában nincs is túl nagy jelentősége meg amúgy se - nevetett. 

Lassan elővett egy kicsi zsákot és le rakta az asztalra. 

A lelkét kérem halála után. Semmi többet. 

Hányszor vesztett a héten-jött a kérdés. 

Nem hinném hogy fontos ezt tudnia - válaszolt az öltönyös. 

Az öreg most nem mosolygott kezébe vette a zsákot és ránézett az elenfelére. 

Szabad? És már bontotta ki a zsák száját? 

Természetesen. 

Lassan kinyitotta. Üres volt. 

Nem minden az aminek látszik.-mondta a fiatal. Szóval? Mindent megkaphat. Nem kell többé nélkülőznie soha. 

Van jobb-jött a konok válasz. 

Micsoda?-Az öltönyös nem mosolygot komor tekintettel nézet az öregre. Mi értékesebb a pénznél a vagyonnál? 

Hát én- válaszolta majd lassú de határozott hangon folytatta-Figyelek téged látom mit csinálsz a kihasználod az emberi gyarlóságot a kapzsiságot és a te kis játékod allat ellopod a lelküket.Szavai közben arca lassan változni kezdett eltüntek róla a ráncok. 

Az öltönyös rémülten meredt az előtte ülő alakra. 

Ki? Ki vagy te? - kérdezte elhülő hangon az addigra már egy huszonéves fiatalember alakjában lévő férfit. 

Csak az Idő-válaszolt a fiatalember majd a kis zsák száját ellenfele felé fordította. A démon szabadulni próbált de mindhiába . Hamuvá vált és az aprócska szütyő elnyelte örökre. 

A férfi immár ismét aggastyánként lassan feltápaszkodott leporolta magát zsebre rakta a kis zsákot és mosolyogva elsétált.