levelek Cincinnati-be
Személyes(másoknak)semmiértelme(gondolat)futam(ok)
topánmályvaszínkirakattalanbelülrőlmosolycsakkettőnknek
...akarommondanihárunknak:mert:ugyeTiti
http://www.youtube.com/watch?v=cVWzQoYeg-A&feature=related
:-)
...a lánc
/ Zsaninak és Márkónak ajánlva/
kapcsa lazult, a karika, mit addig őrzött lehullt. A lány a gyűrűt a fiú kezébe tette, aki felpattant a díványról és elrohant. A kertkaput még hangos kattanással csapta be maga mögött, de lépteit már valahogy nem vette be a távolodás. Nem is jutott messze, a szomszédos utcában már azt se látta hová lép. "A szél marja a szemem, és a sötét tehet mindenről..." gondolta botladozva "... na meg Ő". Eközben a lány először a fiúra haragudott, majd a láncot okolta....a mozdulatot, amivel a kezébe tette.
" Miért pont oda? Tehettem volna az asztalkára is...." és már a telefonért nyúlt. Kincsöngött. Valahol, talán nem is oly messze egy házban épp egy fiatal pár készült aludni. Pihenésüket csengetések tépik ki az estből. A fiú az ajtóhoz indul, a lány a telefonja felé nyúl. Hosszú percekben átlúgozott barátok által befogadott veszett csendek jönnek, majd hangos koppanások... - könnyek?-
Konyhaasztalra, mobilbillentyűzetre....egyik szinte itt a másik majdnem ott a pár már három...vagy talán négy? Kettő csak (meg)tart...a másik kettő tartozni akarna:
"De ..."
//Nincs de. Ha szereted mondd Neki el, és adj neki is módot arra hogy maga is megtehesse, hogy megmutathassa neked. Annyi 'de' jön még...és annyi félreértett mozdulat. Elbomlani látszó kötések...s annyi együtt-külön kilélegzett néma hang//
"...a szívem(b)en hordalak"
http://www.youtube.com/watch?v=cF_CkTtMtrc&feature=related
Befogadó(szül...
Emlékszem amikor először mondtátok azt nekem hogy : anya. Szerintem csak poénként találtátok ki, bár Ági és Rékus is hosszú napokig hívott még így...
Azután belénkszaladt az élet. A csattanás és a szétrepülő csontszilánkok a csonkolt végtag visszafájása.... ( jól emlékszem arra a két 'seholban' töltött napra )...a szirénákra az éjjelenkénti riadásokra : "Jól vagy?"
és a reggelre amikor az első kávéd illata már belevegyült az ébredésbe. Teltek a hónapok, és körénk vackolták magukat a hétköznapok. Ünneptelen ünnepek és a hontalan otthonban lassan kitanultuk az együtt kínjait.
A fájások erősödtek és erősödtek...
( a születés nem csak a nőnek 'munka'...a kicsinek is )
Azután 2012 lett...és sehol sem voltál...csak takaród melegét próbáltam őrizni ( hamarosan jössz ) és az éjféli pohár vízzel oldani a gyomortáji görcsöket. Nem összerezzenni minden üdvözletet cipelő telefoncsörgésre ...
( nehogy azt búgja bele valaki hogy mégsem jössz...)
Azután ismeretlen szám villogott a kijelzőn. Hatalmasat rándult bennem a féltés és valami megmagyarázhatatlan " Ugye nincs bajod?"
Kövek hulltak amikor a vonal végén hangod kapaszkodott lelkemre: " Boldogat anyu! Hogy vagy? Mi van otthon? Jól vagyunk...csak" ...és amikor hallottam Cintit a háttérből " Kivel? Anyukád? Va-va vaúúúú" ...és erre te " Nem, nem anyu...ANYUval beszélek..."
Tudod akkor éreztem azt, hogy a szívem fölé fektettek.
Csatakosan, lilán, reszketve de...Megszülettél végre!
-s-
http://www.youtube.com/watch?v=3ifIrmBdh0c
/.... és hogy arra a vacak papírra még hét napot várnunk kell...na és....hét nap nem a világ :-) /
M&M
megzabolázott szakadások
( Zsaninak és Neked szeretettel ) már másoknak lenni vágynátok kibuggyanni habosbabos fodrok mögül és látom is ahogy kiül arcotokra az idő csendjeitek mögé gyűrve sajgó sikolyok menekülnek és vegyülve állapodnak bele a térbe kérve és kikérve a lét jogosultság bizonyítványait s ahogy a növő hold fölétek hajlítja a földig érő éjszakát kiszorítva vele a gyermekkor ezeregy csillagát most úgy elmondanám így lehetne tán de csak ha engeditek tudja megzabolázott szakadások mögé szorítani és felnőtté fosztottan térdre ejteni bennetek a csodát