levelek Cincinnati-be

narnia•  2012. április 2. 17:00

(másoknak)semmiértelme(gondolat)futam(ok)

topánmályvaszínkirakattalanbelülrőlmosolycsakkettőnknek

...akarommondanihárunknak:mert:ugyeTiti

 

http://www.youtube.com/watch?v=cVWzQoYeg-A&feature=related

 

:-)

 

 

narnia•  2012. március 11. 21:31

...a lánc

                                                                                             / Zsaninak és Márkónak ajánlva/


kapcsa lazult, a karika, mit addig őrzött lehullt. A lány a gyűrűt a fiú kezébe tette, aki felpattant a díványról és elrohant. A kertkaput még hangos kattanással csapta be maga mögött, de lépteit már valahogy nem vette be a távolodás. Nem is jutott messze, a szomszédos utcában már azt se látta hová lép. "A szél marja a szemem, és a sötét tehet mindenről..." gondolta botladozva "... na meg Ő". Eközben a lány először a fiúra haragudott, majd a láncot okolta....a mozdulatot, amivel a kezébe tette.
" Miért pont oda? Tehettem volna az asztalkára is...." és már a telefonért nyúlt. Kincsöngött. Valahol, talán nem is oly messze egy házban épp egy fiatal pár készült aludni. Pihenésüket csengetések tépik  ki az estből. A fiú az ajtóhoz indul, a lány a telefonja felé nyúl. Hosszú percekben átlúgozott barátok által befogadott veszett csendek jönnek, majd hangos koppanások... - könnyek?-
Konyhaasztalra, mobilbillentyűzetre....egyik szinte itt a másik majdnem ott a pár már három...vagy talán négy? Kettő csak (meg)tart...a másik kettő tartozni akarna:
 "De ..."


//Nincs de. Ha szereted mondd Neki el, és adj neki is módot arra hogy maga is megtehesse, hogy megmutathassa neked. Annyi 'de' jön még...és annyi félreértett mozdulat. Elbomlani látszó kötések...s annyi együtt-külön kilélegzett néma hang//

"...a szívem(b)en hordalak"

http://www.youtube.com/watch?v=cF_CkTtMtrc&feature=related

 

 

narnia•  2012. március 3. 08:05

'Lányomnak' / kiegészítésül a tegnapi dalhoz

 

http://blog.poet.hu/hangokban/-csak-az-kiabal-aki2#hozzaszolas

naplórészlet is lehetne, de annak se igazán jó
2012. febr. 29. Mártély - 2012. márc. 3. Hmv.


...mostanában alig írok. A fogadott tesóm le is tolt, hogy így nem tudja mi van velem, és hogy nem lát a kobakomba. :-)) Hi-hi. Aki kíváncsi...
Na de nem ragozom. Az elmúlt hét kissé zűrösen telt. Ahogy kedvenc kollégám Lacibá mondaná : " Új-ujj" volt. Amikor ( mintha évszázadokkal ezelőtt lett volna ) először kérdeztem tőle:  Mi ez az Új-ujj, azt felelte: " Jobb lenne ha káromkodnék? " Mire én: Nem, igaza van Laci bá....nem lenne jobb. Szóval ezen a héten nekem is  volt okom káromkodni, nem is kevés. Volt, hogy a világból is ki akartam szaladni...de a Tisza keresztezte az utamat. Na püff...Leültem hát a partján egy padra és figyeltem a befagyott vizet. A holtágba félig már elmerült, a fagy markába szorult csónakokat....és a vadkacsákat. Egyedül az ő hangjukat viseltem el ott és abban a percben. Csendre vágyva indultam neki a világnak...de a kacsák még belefértek. Természetneszt loptak az alkonyatba. Igen...alkonyodott...az ég először opálos volt, azután lassan liláskékre változott. A víz szürkésfehér jég alá feszült...Feszült és várt, ahogy bennem a szavak. Volt már olyan érzésed hogy nem értelmesek a szavak? Érezted már, hogy amiről beszélsz arra nincsennek is szavak...vagy nem jók rá...nem úgy, és nem azt jelentik ...amikor kevesek a szavak. Hervay Gizella egyik írása jutott az eszembe akkor is. " Hiszen én azt mondom: tej... Nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, a pohárban tej...Tündöklik a tej, a táj... De lehet hogy ő arra emlékezik hogy nem kapott tejet. Nem volt, és az anyja messze volt  és megütöd a szóval...."
hazaindultam hát és próbáltam megbújni a csendben és várni a közös hangot. Tegnap  megérkezett. Fárasztó nap után épp csak hazaérve elém szaladt és átölelt.

... Ne féljetek a csendtől. Van hogy fáj...ez igaz. De aki mellétek ül benne sosem kerülhet többé elég távolra ahhoz, hogy a szavak zörejei túl hosszú időre eltérítsék.

http://www.youtube.com/watch?v=f7H-ER1reEk

narnia•  2012. január 22. 13:04

egy újabb levél

nehéz újra néked  a távolba írni
megcsukló hangodhoz csak lélekkel érni
most úgy érzed kiszakították belőled maguk
és dacból utánozod gyerekes szavuk : soha
te soha nem tudhatod még rájuk mi vár
egy testvér szívén a kapu örökké nyitva áll
sajátod sem zárult még be soha
te soha ne mondd hát hogy soha

 

http://www.youtube.com/watch?v=s4KGIVbpRS8

-S-

narnia•  2012. január 1. 09:59

Befogadó(szül...


 
 
Emlékszem amikor először mondtátok azt nekem hogy : anya. Szerintem csak poénként találtátok ki, bár Ági és Rékus is hosszú napokig hívott még így...
Azután belénkszaladt az élet. A csattanás és a szétrepülő csontszilánkok a csonkolt végtag visszafájása.... ( jól emlékszem arra a két 'seholban' töltött napra )...a szirénákra az éjjelenkénti riadásokra : "Jól vagy?"
és a reggelre amikor az első kávéd illata már belevegyült az ébredésbe. Teltek a hónapok, és körénk vackolták magukat a hétköznapok. Ünneptelen ünnepek és a hontalan otthonban lassan kitanultuk az együtt kínjait.
A fájások erősödtek és erősödtek...
( a születés nem csak a nőnek 'munka'...a kicsinek is )
Azután 2012 lett...és sehol sem voltál...csak takaród melegét próbáltam őrizni ( hamarosan jössz ) és az éjféli pohár vízzel oldani a gyomortáji görcsöket. Nem összerezzenni minden üdvözletet cipelő telefoncsörgésre ...
( nehogy azt búgja bele valaki hogy mégsem jössz...)
Azután ismeretlen szám villogott a kijelzőn. Hatalmasat rándult bennem a féltés és valami megmagyarázhatatlan " Ugye nincs bajod?"
Kövek hulltak amikor a vonal végén hangod kapaszkodott lelkemre: " Boldogat anyu! Hogy vagy? Mi van otthon? Jól vagyunk...csak" ...és amikor hallottam Cintit a háttérből " Kivel? Anyukád? Va-va vaúúúú" ...és erre te " Nem, nem anyu...ANYUval beszélek..."
Tudod akkor éreztem azt, hogy a szívem fölé fektettek.
Csatakosan, lilán, reszketve de...Megszülettél végre!

-s-
 

http://www.youtube.com/watch?v=3ifIrmBdh0c
 
/.... és hogy arra a vacak papírra még hét napot várnunk kell...na és....hét nap nem a világ :-) /