Úton

Ez a világ a hitemből kinevel.
Ténfergek, mint egy eltévedt idegen.
Vastagon keni a masszát az arcomba,
nevetséges ez, de nem vicces adoma.

Bódultan rágyújtok még egy utolsóra,
s reggel az utcába beforduló pap
elmegy mellettem, mert ő már tudja,
lelkemet bocsátottam áruba.

- De kinek kell egy ilyen hitvány termék -
röhögnek a buták és a lángelmék.
Látod barátom, ezért kelek útra,
mert itt már rég végéhez ért a csúszda.

Vállamra veszem az üres tarisznyát
s keresem, kinél lehetek tanítvány.
Világtalanként bolyongok utamon,
a földi királyság nekem nem jutalom.

Csak ember akarok lenni és nem szent,
de erre is egy egész élet elmegy.
Csillagtól tanulok, talán elérem.
Visszatérek, ha az életre megértem.