Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szívvel sebzett
church73 2017. szeptember 12. 07:09
Egykor, eltérített téged a l'amour,
- pedig nem vagy, Madame Pompadour' -
te más vagy: egy mai, egyszerű szépség..
Kellemes veled, mint hatalmas kékség
partján állni, köröttünk pálmafákkal,
a lemenő napot nézni tátott szájjal,
és élvezni a gyorsan múló percet.
Mély mocsár ez, mi el nem eresztett!
Fogva tartott, szívet szívvel sebzett,
s úgy viseled, mint hívő a keresztet..
Egykor, elért engem is Ámor nyila,
- s mint bika orrában a karika -
fájt is, ahogy mentem utána,
félvén: beleszürkülhetek a mába..
Hisz az idő múlik, az óra ketyeg,
jönnek a hullámvölgyek, hullámhegyek,
mi törjük őket - köröttünk a kékség -
s bízunk: nem nyel el bennünk a mélység!
Mert ingovány ez, mi engem sem engedett,
talán ez a sorsunk - így rendeltetett.
ooo
Törölt tag2017. szeptember 19. 15:35
Törölt hozzászólás.
Angyalka732017. szeptember 19. 14:15
Tetszik a versed! Így van, ahogy Te is írod! Gratulálok! Melinda
Mikijozsa2017. szeptember 19. 12:55
"ez a sorsunk" szerintem is
church732017. szeptember 19. 11:59
@kevelin: @Belle: @dreaming58: Köszönöm szépen!
church732017. szeptember 19. 11:59
@Törölt tag: :)) Szegény Bubszi'..
dreaming582017. szeptember 12. 10:23
Nagyon szép :)
Törölt tag2017. szeptember 12. 10:11
Törölt hozzászólás.
kevelin2017. szeptember 12. 09:02
ha így szeretitek egymást nem nyel el a mélység, marad a kékség, nagyon tetszett a versed
Törölt tag2017. szeptember 12. 08:54
Törölt hozzászólás.