Szívvel sebzett

church73•  2017. szeptember 12. 07:09



  Egykor, eltérített téged a l'amour,

  - pedig nem vagy, Madame Pompadour' -

  te más vagy: egy mai, egyszerű szépség..

  Kellemes veled, mint hatalmas kékség

  partján állni, köröttünk pálmafákkal,

  a lemenő napot nézni tátott szájjal,

  és élvezni a gyorsan múló percet.

  Mély mocsár ez, mi el nem eresztett!

  Fogva tartott, szívet szívvel sebzett,

  s úgy viseled, mint hívő a keresztet..

 

  Egykor, elért engem is Ámor nyila,

  - s mint bika orrában a karika -

  fájt is, ahogy mentem utána,

  félvén: beleszürkülhetek a mába..

  Hisz az idő múlik, az óra ketyeg,

  jönnek a hullámvölgyek, hullámhegyek,

  mi törjük őket - köröttünk a kékség -

  s bízunk: nem nyel el bennünk a mélység!

  Mert ingovány ez, mi engem sem engedett,

  talán ez a sorsunk - így rendeltetett.

 

  ooo

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2017. szeptember 19. 15:35

Törölt hozzászólás.

Angyalka732017. szeptember 19. 14:15

Tetszik a versed! Így van, ahogy Te is írod! Gratulálok! Melinda

Mikijozsa2017. szeptember 19. 12:55

"ez a sorsunk" szerintem is

church732017. szeptember 19. 11:59

@kevelin: @Belle: @dreaming58: Köszönöm szépen!

church732017. szeptember 19. 11:59

@Törölt tag: :)) Szegény Bubszi'..

dreaming582017. szeptember 12. 10:23

Nagyon szép :)

Törölt tag2017. szeptember 12. 10:11

Törölt hozzászólás.

kevelin2017. szeptember 12. 09:02

ha így szeretitek egymást nem nyel el a mélység, marad a kékség, nagyon tetszett a versed

Törölt tag2017. szeptember 12. 08:54

Törölt hozzászólás.