Spontán

church73•  2016. december 6. 14:19


  Megtörte a csendet egy pattanás,

  - rajtunk kívül, nem hallotta senki más -

  mikor: a gombon a cérna elszakadt,

  ott, a kerti fűben az ég alatt..

 

  és elkapott minket a nagybetűs,

  - a grillről, még képünkbe szállt a füst -

  eltűrtem ..az arcodból tincseid,

  próbáltuk felfedezni a kincseit

 

  az életnek. Mert tudtuk, hogy tartogat

  - számunkra, ott a fűben az ég alatt -

  pár spontán percet, /és halk sikolyt /

  és utána semmi, ..csak ennyi volt!

 

  Szemedben bújt egy kis gyűlölet,

  - te magad voltál és én nélküled -

  a hab alól szűrtünk még némi sört,

  s közösen utáltuk ami gyötört..

 

  Hajnal üldözte el az éjszakát,

  - némán is értettük egymás szavát -

  elmentél, s mi belőled itt maradt:

  csak egy gomb ott a fűben, az ég alatt..

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2016. december 7. 14:38

Törölt hozzászólás.

church732016. december 7. 09:25

@Havierez: ? Maradjunk annyiban, cimborámat elvitték a jardok a pride-ról,
vagy mi az a xar', és nem a felvonulók közt volt.. Én épp paradicsomot
árultam akkor, csapott áron, így megúsztam :)) Remélem, toleráns voltam :))

church732016. december 7. 09:19

@Mikijozsa: Köszönöm Mikibá! Megtisztelsz!

church732016. december 7. 09:18

@Törölt tag: :) Rossz volt a varrónő :))

Törölt tag2016. december 6. 21:00

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2016. december 6. 20:54

spontán, vagyis szabadon írt versed sok szép emlékből fakadhatott, tetszett

Törölt tag2016. december 6. 20:53

Törölt hozzászólás.

church732016. december 6. 15:27

@T.Zia: Köszönöm!

T.Zia2016. december 6. 15:10

:) Soha ne add fel. Nekem ezt üzente ez a vers. Régen is és most is. :) Tézi