Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Paradoxon
church73• 2017. augusztus 16. 08:51
Most épp kopogok a semmi ajtaján
- az ég felettem szürke, ónos köd szitál -
rajt kulcsra zárt lakat, eszi rég a rozsda,
ahogy múlik minden el, atomjaira bontja,
de én folytatom tovább,
mert érzem, hogy van bent valami',
ki a gyenge pillanatra fogja majd,
hogy belülről magát zárta ki..
kapocsi.ancsa2017. augusztus 25. 14:23
Egy régit juttat eszembe
"Belülről nyúlok kifelé,
és kívülről húzom befelé
az ajtószárnyakat"
tetszett
szép napot
Mikijozsa2017. augusztus 19. 13:54
Ó, az ónos köd szürkesége az emberiség gyérítése, vagy valami hasonló, tetszett VERSED
Molnar-Jolan2017. augusztus 19. 12:39
Valóban van valami még a semmiben is. ;-) Frappáns.
Rozella2017. augusztus 16. 14:01
Remek, filozofikus az egész vers, valóban paradoxon! Ne hagyd abba a folytatást! :)
Mikijozsa2017. augusztus 16. 13:18
Szia, beléphetsz, ha kopogtál, hisz az én ajtóm is hasonló :)
értem azért a versed, jó a mondanivalója, tetszett
dreaming582017. augusztus 16. 12:39
Jó! - a cím meg kiváló :)
Gratulálok :)
church732017. augusztus 16. 09:22
@Belle: Köszi szépen! :)
Törölt tag2017. augusztus 16. 09:15
Törölt hozzászólás.