Pajkos'

   Nem zavarta a kilátszó foncsor

   a lámpa mögött, /olyan ez, mint az

   élete volt: félig törött/.. A mosdón

   néhány szőrszál, talán borotvát sejtet,

   boros üveg nyaka kacsint rám, mit

   egy napon, újságpapírba rejtett..

   Az ágy vetetlen, takarója foltos,

   - soha nem érdekelte őt a pompa -

   napról-napra élt, csak az volt fontos:

   a bánatát, hogyan fojtsa borba..

   Szakadt redőny, salétromos falak,

   ennyi csak, mi ránk maradt,

   és persze, a hű kutyája Pajkos,

   ki ott könnyezi' őt, az ágy alatt..