Mélység

church73•  2020. március 25. 12:02  •  olvasva: 62



Mozdulatlanná vált a táj is

pedig már rügyezett az orgona

az ég könnye árkot vájt itt

s zubogva rohant bent tova

füleltem mintha néma dalban

próbálnám felidézni hangodat

tudva semmi sem halhatatlan

múlik minden mint a gondolat

lehettem volna én a támasz

mélységed szélén utolsó bokor

nem is sejtve magaddal rántasz

vérző lélekként törött csontokon.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zerge2020. március 25. 19:10

Jó!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom