Szilánkok

   Tudom, eljön egyszer egy szép napon,

   hogy benézek hozzád,

   lehet, annyit mondok csak: kukucs',

   hisz nem gondolni rád,

   olyan, mintha nem rajzolna, reggel

   napot isten az égre,

   talán, tiszta szívvel örülnél te is,

   hogy ez a perc is eljött végre..

   Aztán, pöttyös bögrékbe öntenéd ki

   a rezsóról a kávét,

   /és még véletlenül sem árulnád el,

   hogy, az egy egész éjjelt átélt/,

   előkerülnének az emlékkönyvből

   azok a réges-régi képek,

   és az új cipők a kis szekrényből,

   - fehérek és kékek..

   Végül, elérkezne a nagy pillanat,

   magunkért, nem másért,

   elmerülnénk, hülye kérdések nélkül

   - nem a holnapért, a máért -

   egymásba, majd, néznénk hogy ragyog 

   a nap ottkint az égen,

   és nem marna bennünk a bűntudat..

   /te sem bánnád meg, és én sem/ :)

   Olykor, kikönyököl belőlem a szorongás,

   volt ideje érni, olyan mint egy testes óbor,

   talán, tehettem volna róla, hogy ne így láss,

   s eléd tehettem volna mindent a jóból..

   de láttad a kaput amikor beléptél?

   - ereszt a zsanér, és a lazúr is mállik -

   engem sem zavart, ha az élettől betéptél

   és gyűlölted magad az önpusztulásig..

   most nézd el nekem, hogy nézem a holdat

   - vigyorog rám, azzal a torz, kifli arccal -

   ma nem hatsz rám, csak az alkohol hat,

   mosolyogj te is, és félre a nyomorult daccal..

   Ígérem: holnap, majd kéz a kézben

   nézzük a csillagokat, mit üstökös zavart,

   megfogadjuk újra: én érted, te értem,

   s míg két lélek szárnyal, ..a test, marad alant.