Szilánkok

Most körül ölel a múló idő,
s közben rúnákat vés az égbe,
- minek kiáltanék feléd jövő? -
hangom elhalna a messzeségbe..

Születtünk s megyünk a szélnek,
viharnak, s perzselő napsütésnek,
- büszkén, nincsen rajtunk szégyen -
minden bízunk, színes jövőképben.

Ha a majd' ködén át visszalátsz,

nézz el eddig a pontig a mostba',
s talán meglepődve látod, ahogy
lélekvesztőnk a zászlaját bontja..

Sodor a létforgatag, örvénylő erő,
- színes képről kopik a máz is -
de ha a nap süt, s a fű is kinő,
lesz élet és bizton lesz még más is..