Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Itt belül
church73 2017. augusztus 30. 09:45
Talán érezhetném minden rendbe,
ott maradtak éj mögé rejtve
a fura álmok, a 'maradj még'-ek
a szavak, mit az ember akkor ért meg,
ha átéli szüntelen.. Most, e napos reggelen,
- mikor, az égről tovatűnt a göncöl -
a gondolatom egyre veled flörtöl.
Az ablakban kezd meggyűlni a fény,
s ringat, valami hamis remény.
Mélyen belül aggódik a lélek,
- talán értelmetlen - olykor mégis félek:
hogy a rímek fogynak, és a holnap
kopárrá szárad - mint az Atacama -
de amíg írok, az Isten látja
lelkemet: nem érdekel, miért éri meg,
koptatni a tollat.. Arcod előttem lebeg,
s neked írok, míg a rímek fogynak végleg..
Bárhogy is lesz: csodállak téged!
ooo
kevelin2017. augusztus 31. 21:15
Ez jól rímelő szép vers
Törölt tag2017. augusztus 30. 16:36
Törölt hozzászólás.
church732017. augusztus 30. 11:26
@dreaming58: Azért akad hosszabb üres járat rímek terén, de átvészelem!
Nagyon köszönöm figyelmedet, és kedves véleményed!
dreaming582017. augusztus 30. 11:07
A rímek biztos nem fogynak el!
Minden más jön-megy, de ha belül ilyen elme és szív ragyog mint a tied, a rímek és gondolatok hű társak!
A versed pedig remek!
church732017. augusztus 30. 10:59
@Rozella: Drága vagy köszi! Jót mosolyogtam, mert miután feltettem a
verset, épp ez a kép/hír ugrott be, a virágzó sivatagról! Külön köszönetem!! :)
Rozella2017. augusztus 30. 10:47
Nagyon szép a versed!!
(azt hiszem valahol belül mindenki fél egy kicsit, legfeljebb nem vallja be, de tudjuk, az élet él, és élni akar... és ne aggódj...:)
http://travelo.hu/tavol/2017/08/23/pompa
church732017. augusztus 30. 10:32
@colomanusparvus: Köszönöm szépen!
colomanusparvus2017. augusztus 30. 10:26
Jó vers, a jelen és a jövő, gratulálok.