Itt belül

church73•  2017. augusztus 30. 09:45

    Talán érezhetném minden rendbe,

    ott maradtak éj mögé rejtve

    a fura álmok, a 'maradj még'-ek 

    a szavak, mit az ember akkor ért meg,

    ha átéli szüntelen.. Most, e napos reggelen,

    - mikor, az égről tovatűnt a göncöl -

    a gondolatom egyre veled flörtöl.

    Az ablakban kezd meggyűlni a fény,

    s ringat, valami hamis remény.

    Mélyen belül aggódik a lélek,

    - talán értelmetlen - olykor mégis félek: 

    hogy a rímek fogynak, és a holnap

    kopárrá szárad - mint az Atacama -

    de amíg írok, az Isten látja

    lelkemet: nem érdekel, miért éri meg,

    koptatni a tollat.. Arcod előttem lebeg,

    s neked írok, míg a rímek fogynak végleg..

    Bárhogy is lesz: csodállak téged!


   ooo


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kevelin2017. augusztus 31. 21:15

Ez jól rímelő szép vers

Törölt tag2017. augusztus 30. 16:36

Törölt hozzászólás.

church732017. augusztus 30. 11:26

@dreaming58: Azért akad hosszabb üres járat rímek terén, de átvészelem!
Nagyon köszönöm figyelmedet, és kedves véleményed!

dreaming582017. augusztus 30. 11:07

A rímek biztos nem fogynak el!
Minden más jön-megy, de ha belül ilyen elme és szív ragyog mint a tied, a rímek és gondolatok hű társak!
A versed pedig remek!

church732017. augusztus 30. 10:59

@Rozella: Drága vagy köszi! Jót mosolyogtam, mert miután feltettem a
verset, épp ez a kép/hír ugrott be, a virágzó sivatagról! Külön köszönetem!! :)

Rozella2017. augusztus 30. 10:47

Nagyon szép a versed!!
(azt hiszem valahol belül mindenki fél egy kicsit, legfeljebb nem vallja be, de tudjuk, az élet él, és élni akar... és ne aggódj...:)

http://travelo.hu/tavol/2017/08/23/pompas_latvany_a_kiviragzott_atacama-sivatag/

church732017. augusztus 30. 10:32

@colomanusparvus: Köszönöm szépen!

colomanusparvus2017. augusztus 30. 10:26

Jó vers, a jelen és a jövő, gratulálok.