Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Horizont
church73 2017. november 26. 13:27
Voltam egykor tékozló, s bohó,
- mindkét végén égettem a gyertyát -
gondtalan, örökkön álmodozó
és faltam, mit az élet prezentált'.
Jelenem épp vívja harcait
- remélve, mindig jót hoz a holnap -
ma kevés mi vonz, és sok taszít,
hozadékakènt egy arctalan kornak.
Lelkembe ívódtak a tegnapok
- nyomasztó semmilyen hangulat -
ha kiáltanom kéne: hallgatok,
magamba fojtom a hangokat.
Míg fásulni kezd bennem az idő
- évgyűrűk számolatlan jőnek -
az elmosódott, homályos jövő
füstjei a horizont fölé nőnek.
Bugatti3502017. december 1. 15:28
...ezen a horizonton is érezhető az idő ténykedése ! :) Remek a versed, Zoli! Gratulálok!
church732017. november 28. 11:19
@dreaming58: @T.Zia: @Törölt tag: @Rozella: @Rozella: @Mikijozsa:
@Zsuzsa0302: Köszönöm szépen a figyelmetek!
Zsuzsa03022017. november 28. 08:55
Elgondolkodtató....Tetszett!
Mikijozsa2017. november 27. 10:58
tükör által homályosan látunk . Főleg jövőnket - mert valahogy így a legjobb szerintem, tetszett a versed
Rozella2017. november 27. 10:42
Önarckép horizonttal... Jó, láttató, átérezhető kép lett!
Törölt tag2017. november 26. 15:48
Törölt hozzászólás.
T.Zia2017. november 26. 15:48
:) Már én is kitöröltem minden felesleges dolgot a levelezésemből, és a lelkemből is igyekszem száműzni a sérelmeimet. Van, ami viszont nem változik, az pedig az utálatom, amiért ennyire remek verseket írsz :))))))
dreaming582017. november 26. 13:45
Ismét remek, elgondolkodtató verset hoztál, kedves Zoli!
Örömmel olvastam :)
Szeretettel: Éva