Horizont

church73•  2017. november 26. 13:27



 

  Voltam egykor tékozló, s bohó,

  - mindkét végén égettem a gyertyát -

  gondtalan, örökkön álmodozó

  és faltam, mit az élet prezentált'.

 

  Jelenem épp vívja harcait

  - remélve, mindig jót hoz a holnap -

  ma kevés mi vonz, és sok taszít,

  hozadékakènt egy arctalan kornak.

  

  Lelkembe ívódtak a tegnapok

 - nyomasztó semmilyen hangulat -

  ha kiáltanom kéne: hallgatok,

  magamba fojtom a hangokat.

 

 Míg fásulni kezd bennem az idő

 - évgyűrűk számolatlan jőnek -

 az elmosódott, homályos jövő

 füstjei a horizont fölé nőnek.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bugatti3502017. december 1. 15:28

...ezen a horizonton is érezhető az idő ténykedése ! :) Remek a versed, Zoli! Gratulálok!

church732017. november 28. 11:19

@dreaming58: @T.Zia: @Törölt tag: @Rozella: @Rozella: @Mikijozsa:
@Zsuzsa0302: Köszönöm szépen a figyelmetek!

Zsuzsa03022017. november 28. 08:55

Elgondolkodtató....Tetszett!

Mikijozsa2017. november 27. 10:58

tükör által homályosan látunk . Főleg jövőnket - mert valahogy így a legjobb szerintem, tetszett a versed

Rozella2017. november 27. 10:42

Önarckép horizonttal... Jó, láttató, átérezhető kép lett!

Törölt tag2017. november 26. 15:48

Törölt hozzászólás.

T.Zia2017. november 26. 15:48

:) Már én is kitöröltem minden felesleges dolgot a levelezésemből, és a lelkemből is igyekszem száműzni a sérelmeimet. Van, ami viszont nem változik, az pedig az utálatom, amiért ennyire remek verseket írsz :))))))

dreaming582017. november 26. 13:45

Ismét remek, elgondolkodtató verset hoztál, kedves Zoli!
Örömmel olvastam :)
Szeretettel: Éva