Holnap jövök!

       Még mindig csíplek

       - mint, mézet a mackó -

       anno róttam a köröket,

       és jött ezer, meg ezer szó..

       Aztán az évek múltak,

       s megváltozott a képlet,

       rá kellett ébrednem:

       nem nekem írt az élet..

       Most, üres falak vannak,

       mikre vetít a képzelet,

       nincsen az, hogy: helló,

       és az sincs, hogy: ég veled..

       Csak, sodródunk bátran

       a lét paradoxonában..

       - mert, ki hallott még ilyet:

       azért születsz, hogy a végén

       kopogjanak a rögök..

       Ma sem találkoztunk..

       Ígérem: holnap jövök! :)