Holdcore'

   Olykor, kikönyököl belőlem a szorongás,

   volt ideje érni, olyan mint egy testes óbor,

   talán, tehettem volna róla, hogy ne így láss,

   s eléd tehettem volna mindent a jóból..

   de láttad a kaput amikor beléptél?

   - ereszt a zsanér, és a lazúr is mállik -

   engem sem zavart, ha az élettől betéptél

   és gyűlölted magad az önpusztulásig..

   most nézd el nekem, hogy nézem a holdat

   - vigyorog rám, azzal a torz, kifli arccal -

   ma nem hatsz rám, csak az alkohol hat,

   mosolyogj te is, és félre a nyomorult daccal..

   Ígérem: holnap, majd kéz a kézben

   nézzük a csillagokat, mit üstökös zavart,

   megfogadjuk újra: én érted, te értem,

   s míg két lélek szárnyal, ..a test, marad alant.